Meg kellett szólalni

Az idejének jelentős részét Paloznakon töltő színművésszel Czeglédy Ákos polgármester beszélgetett falubeliként, a többi helybeli érdeklődő előtt. Az egy-két szóból, mondatból álló kérdések, megjegyzések nagyon jól továbblendítették a színész gondolatait egy-egy újabb területre. Talán az alábbi néhány tömörített részlet átad valamit a jó hangulatú, a sok érdeklődő ellenére is családias légkörű estéből. Ahogy ott ültek az asztalok körül, egy nagy társaságnak tűntek, amiben most éppen Haumann Péternek jutott a többet beszélés joga.
Sok más mellett megtudhattuk, hogy nagyon nehezen tanulja a szerepeket.

- A legjobb az lenne, ha három nap alatt bevágnám a szöveget, óriási siker lenne, komoly gázsit kapnék, tartanánk négy előadást, nagyszerű cikkekben méltatnának, és utána irány a Seychelle-szigetek. Helyette tegnap hajnali kettőkor keltem, mert csak úgy tudok tanulni, ha teljesen leválasztom magam a külvilágról. De három, három és fél óránál tovább így sem bírok koncentráltan dolgozni. Pedig azalatt még az ablakot sem nyitom ki, előtte vizet iszok, hogy ne találjak ürügyet arra, milyen néznivaló van a tájon. Hála Istennek köd is van. Azért jöttem el Pestről is, hogy ne menjen el egy autó, ne kiabáljanak a szomszédban. Ki kell zárni minden lehetőséget, hogy megfussak ez alól a förtelmes feladat alól, hogy meg kell tanulni valamit.
Megtudtattuk tőle azt is, hogy a színészet valójában nem színészkedés, nem valaminek a szándékos eljátszása.

- Szándék akkor van, amikor a színész vagy a közösség próbál. Amikor egymással megbeszélve vagy egymásra ráérezve kialakítják azt az irányt, aminek értelmében egy színész viselkedik, vagy aminek értelmében egy jelenet elindul. Amikor ezt tisztázza magában a színész vagy a közösség, akkor ami utána megjelenik, az jó esetben már csak következménye a belső folyamatnak. A színészi viselkedés a szándék, az elhatározás és a cselekvés folyamatosan hömpölygő, végeláthatatlan láncolata. Nekem gyanús minden olyan színész, aki olyan jól kiteszi, aki olyan jól ábrázolja, mert ott felmerülhet, hogy ő tudja, hogy milyen szándékkal teszi. Pedig ennek a szándéknak csak a próba folyamatában lenne helye. Amikor a színész működik, annak már egy egészséges belső emberi folyamat következményének kell lenni. Isten adja, hogy ebből sok legyen, mert amikor az ember ilyen helyzetbe kerül, akkor nem játszik, nem adja a bankot, hanem létezik, szervesen, jólesően.

Szerinte a szereppel való kapcsolat egy soha véget nem érő folyamat.
- A Szókratész védőbeszédét már negyvenkét esztendeje mondom kisebb megszakításokkal, és állandóan újabb és újabb részletekre bukkanok. Ha a közönség már egy árnyalattal eltér a korábbitól, az nekem már elég, hogy egy újabb színt hozzon ki belőlem. Létrejön az a csodálatos pillanat, hogy a közönség és a színész egy közös dologban vesznek részt. Ehhez nagyon fontos, hogy hozzáférhető legyek, hogy fölfogjanak, hogy biztosíthatom őket arról, jó kezekben lesznek, nem fogok nekik hazudni.

Haumann beszélt arról is, hogy azért nem állt oda soha egyetlen politikai oldal mellé sem, mert túlságosan sokszínű mindegyik. Vannak bennük olyan dolgok, amikkel azonosulni tud, de másokat nem tart elfogadhatónak. Néha mégis ki kell állni.

- Nem tudok egyértelműen odaállni egyetlen gondolkodás mögé sem, és dudálni valaki mellett, meleg levegőt fújni a feneke alá. De vannak olyan anomáliák, amikor meg kell szólalni egy olyan embernek, akit egy kicsit jobban ismernek. Hátha nyomatékosabb lesz a vélemény attól, ha én is mondom. A legutolsó ilyen eset az Új Színházban kialakult szerencsétlen helyzet volt. Ez az egészen elképesztő hülyeség. A fiam még szólt is.
- Papa, nem kell neked ilyenről dumálni. Van két színész a családban, ez retorzióval járhat.

Mondtam, hogy nem érdekel. Ebben a dologban meg kellett szólalni. Néha azzal áltatom magam, amit Faludy György mondott egy versében, amikor Péter Gáborral beszélgetett az Andrássy út 60-ban.

- Mért jöttél Amerikából haza, Te marha, hogy belekerülj újra ebbe a szarba?! - mondta neki Péter Gábor. A versnek a végén Faludy így reagál: Nem félsz attól, hogy egyszer megírlak?!

- Bennem meg néha az van, hogy: Nem félsz attól, hogy egyszer eljátszalak?!
Czeglédy Ákos a szerepálmairól is kérdezte a művészt.

- Szerepálmom igazán sohasem volt. Akadt annyi munkám, hogy ne tűnődjek azon, mi az, amit el kellene játszani. De így hetven után még egy jó dolgozatot szeretnék csinálni. Olyant, amit igazán szívem szerint tennék, amilyen színházat szeretek. Ez Arthur Millernek Az ügynök halála című darabja, aminek a bemutatójára a Miskolci Nemzeti Színházban készülünk. Ha ezt sikerülne jól eljátszani, utána megnyugodnék. Nagyon kockázatos a dolog, mert ha nem sikerül, amíg élek, nyugtalan leszek. 

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas, valamint Prima Primissima-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja májusban töltötte be 70. évét. 1998-tól ideje jelentős részét Paloznakon tölti, ahol telket vett, házat épített magának. Folyamatosan részt vesz, közreműködik a község programjaiban, életében. 2006-ban a község önkormányzata díszpolgári címmel tüntette ki eredményeiért és jó paloznakiságáért.