Magyar hegymászók a Himaláján

Kollár Lajost, Erőss Zsoltot, Mécs Lászlót, Gál Lászlót és Horváth Tibort mindenhol érdeklődéssel, örömmel fogadták. A Himalája meghódítói a tapolcai kistérségben több alkalommal filmvetítést, élménybeszámolót is tartottak, találkoztak diákokkal, települési vezetőkkel. Tapolcán Császár László polgármester, a kistérségi társulás elnöke is köszöntötte őket a városházán.
 
Ekkor mondta el Kollár Lajos, hogy küldetésüknek tekintik a hegymászással kapcsolatos tévhitek eloszlatását, mint ahogy a fiatalok életmódbeli változtatásának elősegítését is. Alternatívát kínálnak az italozás, a drogozás, a cigarettázás helyett, ami nem feltétlenül magát a hegymászást jelenti. A séta, a kirándulás az alapja mindennek, amelyhez a természet szeretete párosul. A küldetés gondolata 2002-ben fogalmazódott meg bennük, azóta járják az országot, sőt hazánk határain túl is megfordultak már ezzel a céllal.
 
A csapat tagjai egyébként idén a 2011-es, sikeres Lhoce-expedícióról mutatnak be filmet, és főként az ehhez kapcsolódó élményekről mesélnek. Ez természetes is, hiszen a Magyarok a világ nyolcezresein sorozat 2011-es expedíciója során Erőss Zsolt a kilencedik, Gál László pedig az első nyolcezres csúcsát mászta meg, rögtön a világ negyedik legmagasabb hegyével kezdve.

A Lhoce a magyar expedíciós hegymászás tizenegyedik „nyolcezrese”. Erőss Zsolt esetében annyit muszáj megjegyezni, hogy ő egy tavalyi lavinabalesetben elveszítette jobb lábát, térdtől lefelé. A Magas-Tátrában szenvedett olyan súlyos balesetet, hogy amputálni kellett.

Ugyanakkor a fizikai mellett lelki erejét, és nyugodtan kijelenthető, hogy emberi nagyságát is jól érzékelteti, hogy a következő évben ismét meghódította a Himalája egyik 8000 méter feletti csúcsát, a Lhoce csúcsot. Fél lábbal, pontosabban jobb lába helyén protézissel. Neki ez volt az első nagy kihívás, amelyet lábprotézissel teljesített. Idén májusban a hazai sajtó is beszámolt arról, hogy a magyar csapat sikerrel járt és közülük Erőss Zsolt, valamint Gál László elérte a 8516 méter magas Lhoce csúcsot, de a többiek is alig pár méterrel maradtak alattuk.

A mászás nem okozott gondot, felfelé senki nem sérült meg. Négy táboron haladtak keresztül, igyekeztek minél kevesebbet pihenni, hiszen az időjárás kiszámíthatatlan volt, és a nepáli meteorológiai intézettől sem várhattak segítséget. Végül itthonról kaptak időjárás-előrejelzést. A Lhoce csúcsára először Zsolt jutott fel, majd Gál László követte. Mécs László és Horváth Tibor a negyedik, utolsó táborban visszafordult. A negyedik tábor 7800 méter magasságban van, ami már a halálzónához tartozik, 7500 méter feletti környezethez ugyanis nagyon nehezen alkalmazkodik az emberi szervezet.

 
A hegymászók azt is elmesélték, hogy Kollár Lajos nagyon otthonossá tudja varázsolni az alaptábort, törekszik arra, hogy a lehetőségek függvényében minél komfortosabb körülmények között lehessenek az otthonuktól távol lévő hegymászók. Alapvetés a magyaros étrend, mondta Mécs László. Amíg az angolok például zabkását meg gabonapelyhet táraznak be, addig a magyaroknál a sonka, a szalonna, a kolbász alapfelszerelés.

Azt már Gál László jegyezte meg, hogy hosszabb idő után vannak dolgok, amelyek irtózatosan tudnak hiányozni az embereknek. Két hónap után valaki a kólára vagy éppen a sörre, esetleg valamilyen édességre vágyik, ami szinte már kínozza az embert. Mert a cipelt súly véges, a hátizsákba mindig csak a legszükségesebbek kerülhetnek be. De a cél teljesítése aztán végül mindig kárpótlást nyújt, nem is akármilyet. A csapat már a jövő évi hódítást tervezi.

A Magyarok a világ nyolcezresein csapata nem áll meg, a következő célpontjuk 2012 tavaszán a Himalájában lévő Annapurna (8091 méter) lesz. A tizennégyből már csak három olyan nyolcezres csúcs van, amelyen még nem állt magyar hegymászó: az Annapurna, a Kangcsendzönga és a K2. Ebből a háromból az Annapurna lesz a jövő évi cél, illetve bízhatunk abban, hogy a jövő évi országjáró körút élménybeszámolóinak a témája is erről szól majd.

Az expedíció további részleteiért olvassa el kapcsolt anyaginkat!