''Szabadon tenyészik'' - Aczél Balázs a külsővati kis iskolából Cambridge-be jutott, de hazajött

- Külsővaton kezdtem az általános iskolát, akkor még egészen más körülmények közt, mint ahogy egy mai iskola működik. Egy falubeli házban, egy teremben tanult együtt az első és a harmadik, egy másik házban a második és a negyedik osztály. Felső tagozatban már Celldömölkre jártam, majd a pápai Református Gimnáziumban tanultam.

Nem volt könnyű az átmenet, hiszen a refiben válogatott tanárok és diákok voltak együtt. Mégis, ez a gondolkodásmód, szellemiség, hozzáállás segített az egyetemi évek alatt és a későbbiekben is. Akkor indult újra a gimnázium, és a kezdeti lelkesedés hangulata meghatározta az ottani munkát, tanárok és diákok igazi közösséget alkottak. Minden tanárunkon az elszántság látszott, és mi is így álltunk hozzá az iskolai évekhez  idézi fel a közelmúltat Balázs.
 
- Hogy hogyan jutottam Pápáról Cambridge-be? - kérdez vissza mosolyogva a fiatal kutató. - Számos dolog, természetesen a véletlen is közrejátszott ebben. A refinek van egy jelmondata, ami a történelmi múltban gyökerezik: Szabadon tenyészik. Ez abban az időben azt jelentette, hogy akik ebből az iskolából kikerülnek, azok képesek önmaguktól fejlődni, önállóak, nem igénylik a folytonos gondoskodást.

Az egyetemi éveim alatt kezdtem saját kutatásokkal foglalkozni. Bevallom, néha nem is jártam be az előadásokra, tudtam, hogy mivel akarok foglalkozni, és inkább a könyvekből tanultam meg a tananyagot, előadások helyett pedig a kísérleti pszichológiai kutatásaimon dolgoztam. Akkoriban a nem tudatos tanulás témaköre érdekelt, és utána néztem, hogy kik foglalkoznak ezzel a nagyvilágban. Főként Angliában találtam ilyen kutatókat, írtam nekik e-mailt, hogy meglátogathatnám-e őket, hogy megbeszéljük, van-e arra lehetőség, hogy a doktori kutatásaimat ott végezzem.

Legtöbb esetben nagyon készségesek voltak, és bíztattak, hogy szerezzek ösztöndíjat és felvételizzek az ottani college-rendszerbe. Körülbelül egy évbe telt, míg végül sikerült bekerülnöm a cambridge-i egyetemre, ahol három évet töltöttem a képzésben és egyet a doktori kutatómunkában - mondja Balázs, akitől azt is megtudom, hogy feleségével, Melissával Cambridge-ben ismerkedett meg, ő Sidney-ben élt. Az ottani, nagyon jó egyetemek is érdeklődtek a fiatalok munkája iránt. 

- Melissát többször hazahoztam Magyarországra, nagyon megtetszett neki nálunk, és bár nem volt könnyű eldönteni hogy hova menjünk, végül is itthon telepedtünk le. Én azt szeretem csinálni, amiben örömöm telik, amit élvezek, ami érdekel, legyen valami haszna is, és érezzem, hogy ezáltal tudok hatni. Kaptam egy meghívást a Károli egyetemre, amit elfogadtam. Szerencsére feleségem - aki már kitűnően beszéli a nyelvet - is kapott ott egy kutatói állást. Természetesen a jövedelmünk így jelentősen kevesebb, de magyar viszonyok között elfogadható. Így most élvezzük az ittlétet. Mások a körülmények, de a kutatók közt akkora a kreativitás és az innovációra való képesség, hogy élvezetes itthon kutatóként dolgozni - indokolja döntésüket Balázs, akitől azt kértem, foglalja össze munkája lényegét.
 
- Azt vizsgálom, az emberi megérzés, intuíció, döntéshozás mikor hasznos, és mikor vezet tévutakra. Életünk nagy részében döntéseket hozunk, és ritkán van lehetőségünk minden összetevő figyelembe vételére. Így aztán a tapasztalatainkra kell hagyatkoznunk. Van egy nagyon hasznos emberi funkció: képesek vagyunk gyors, és általában jó döntéseket hozni anélkül, hogy az összes fölhalmozott tapasztalatunkat végiggondolnánk - fogalmaz a fiatal kutató.

- Ezek a döntések viszont néha elég nagy hibákhoz is vezetnek. A kutatások megállapítják, hogy ezek az úgynevezett torzítások szisztematikusak, tehát a rossz döntéseinkben is van egyfajta rendszer. Föl lehet tehát tárni, hogy melyek azok a helyzetek, amikor magabiztosan döntünk, ám ezek a döntések mégis félrevisznek. Ha valaki felelős beosztásban van, vagy nagyobb súlyú dolgokról kell döntenie, ezek eléggé veszélyesek lehetnek. Most azon dolgozunk, hogyan lehet ezeket vizsgálni, akár kijavítani, vagy olyan tréninget létrehozni, amivel ez a kockázat, illetve a torzítások hatása csökkenthető - tudtam meg, majd  arról is érdeklődtem, milyen gyakran látogatnak haza, Külsővatra.
 
- Bár Budapest sok kulturális lehetőséget rejt, és a munkánk is ideköt, gyakran látogatunk el a faluba. Nekünk ez jelenti a családot, a természetet, a csöndet. Feleségem Ausztráliában a természet közelségében élt, így tőle sem idegen a vidéki élet varázsa. Szívesen jövünk, gyakran útba ejtjük a pápai várkertfürdőt, és ilyenkor kicsit elfelejtjük a munkát is - zárja a beszélgetést Balázs.