Parányi madárka a rőzserakásban

Ilyenkor, ha csendben és figyelemmel várakozunk, újra előjön madarunk, hiszen az ökörszem kíváncsi természetű madár. Felcsapja piciny, rövidke farkát és a kiálló ágak hegyén peckesen cserreg tovább. Korábban, az enyhébb téli napokon énekelt is. A tavaszi patakpartok elmaradhatatlan énekese azonban az ökörszem, szinte hozzátartozik a patakcsobogáshoz a fémesen csengő, magas hangú éneke.

Népi elnevezése ficánka, csaláncsattogató, tüskebujkáló. Az ökörszem testméretéhez viszonyítva nagy, gömbölyded fészket épít, amelyen egy szűk bejárónyílás található. A fészket növényekkel benőtt fatuskók oldalába, erdei rőzserakás mélyén, vagy éppen a patakpartok kimosott gyökerei védelmében készíti el. A fészek anyaga moha, fűszál, vékony gally, száraz levél, a belsejét finom mohával, növényi pihékkel, állati szőrrel és tollakkal béleli ki.

A kutatók egy fészekben közel 500 tyúktollat találtak és kiszámították, hogy a tollak beépítéséhez több mint 200 kilométert kellett megtenniük. Fészekalja hat-nyolc, fehér alapon vörösen pettyezett apró tojásból áll, amelyeket a két szülő 14-16 napig felváltva melenget. Évente akár háromszor is költ.