A nagy fogás még hátravan - Cigarettafüstös beszélgetés Reviczky Gáborral

- Arra kért, maradjunk a kávézóban, hogy el tudjon szívni egy cigit. Sokat dohányzik?

- Olyan másfél csomaggal szívok el naponta. Szerintem nem sok, normális. Nem dohányoztam öt évig, egy darab miatt szoktam vissza. Az Augusztus Oklahomában című darabban rá kellett gyújtanom. Az általam formált szereplő elszív egy marihuánás cigarettát a ház előtt, és ezt látják a nézők. Muszáj volt rágyújtani.

- Úgy tűnik, ez jól sikerült. Van még valami káros szenvedélye?

- Amennyiben a jó bor károsnak számít, akkor igen. Minden este megiszom egy pohárral.

- Vörös vagy fehér?

- Most éppen rozét, mert nálunk itt a szigeten a Gál-pincészet idén és tavaly is a világ legjobb rozéját csinálta, cannes-i aranyérmes, és ezt iszom. Kékfrankos rozé. Olyan fantasztikus adottságai vannak a szigetnek (Szigetszentmárton), hogy a kékfrankosnak nincs ennél ideálisabb hely az országban.

- Ért a borokhoz?

- Nem. Csak nagyon szeretem őket.

- Országos premier előtt áll a Zimmer Feri második része. Látta már egyben a filmet?

- Nem. Amikor voltak tesztvetítések, mindig játszottam, most meg van pár szabadnapom és össze-vissza rohangálok.

- Arra vagyok kíváncsi, hogy ön az a saját filmjeit visszanézős típus, vagy nem szereti vásznon látni magát?

- Persze, hogy visszanézem. Például az első részt négyszer megnéztem, rögtön, ahogy megkaptam az első dvd-t. Megnéztem sokszor és mindig új poénokat fedezek fel. Azt hiszem, ez az erénye a Tímár Péter-filmeknek. Az Egészséges erotikával kezdődött. Azt különleges technikával, lassítva és fordítva vették fel, s ahogy az ember egyre többször megnézi, mindig új poénokat fedez fel. Talán ezért tudtak ezek ilyen közkedvelt filmek lenni.

- A világháló szerint legalább ötven filmben játszott eddig, többtucatnyi színházi szerep és tévéfilm mellett.

- Az IMDb (internetes filmes adatbázis - a szerk.) szerint ez volt a 99. filmem, már tudom, melyik lesz a századik. Dániában fogom forgatni.

- Az idei termése sem semmi: Makk Károly Így, ahogy vagytok című filmje az év elején jött ki, aztán itt van a Zimmer Feri 2, és néhány nap múlva mutatják be az Üvegtigris 3-at. Nem fáradt?

- Most? Nem annyira. Tavaly évad végére készültem ki, mert zsinórban próbáltam, egymás után három bemutató is volt. Egy kisebb szerepet játszottam, két főszerepet. A Hegedűs a háztetőnben Tevjét alakítottam, ez amúgy is kiveri a biztosítékot nálam, hát még úgy, hogy negyvenszer le kellett játszani a tavalyi évadban. A jogot ugyanis csak úgy adták meg, ha negyvenszer előadjuk az évadban. És erre jöttek még a filmek. A Zimmer Feriről például szó nem volt, csak 2011-re. Még az üdülésemet is le kellett mondanom miatta.

- Mi az, amivel ki tud kapcsolódni az ilyen időszakok után, közben?

- Például azzal a norvégiai úttal, amit vissza kellett mondani. Egy team állt össze, és nagyon jól sikerült szervezni, jó kis horgásztúra lett volna.

- Azt olvastam, nemcsak hogy szenvedélyes horgász, de versenyhorgász.

- Na jó, arra már nincs időm, versenyhorgászatban már nagyon rosszul szerepelnék, mert ahhoz hihetetlen sok gyakorlás kell.

- Ha visszatérünk a filmekhez: a Zimmer Feri is folytatás, az Üvegtigris pedig már a harmadik folytatás. Van kedvence a folytatások közül?

- Kellemetlen helyzetbe hoz, ezek közül nem tudok választani. Más külföldi filmek közül pedig nem tudok mondani semmit.

- Néz egyáltalán filmet? Jár moziba?

- Moziba nem járok, de minden csatorna be van kötve, a filmcsatornák is, és ha szabad vagyok, nézem őket. Még éjszaka is.

- Az utóbbi évek közönségfilmjei szinte elképzelhetetlenek ön nélkül. Szeretne végre nem vicces filmben játszani?

- Persze. Erről én nem tehetek. Úgy látszik, nem látták A félkegyelműben Miskin herceget vagy az Ördöngösökben a Sztavrogint, mindenki csak vígjátékra hív. Bár végül is, ha belegondolok, nem csak vígjátékok vannak. Itt van például Makk Karcsi filmje, ott egyáltalán nem, sőt régebben sem ez volt a tendencia. Csak ezekben a közönségfilmben alakul így a helyzet, de hát ezek egyébként is célzottan vígjátékok.

- Nem csak önnel kapcsolatban van olyan érzésem, hogy - főleg ezekben a közönségfilmekben - a rendezők hajlamosak egy-egy karaktert beskatulyázni.

- Igen, mindenki hajlamos rá, éppúgy a filmesek, mint a színházi rendezők. De hát itt az ellenpéldája nálam például Tevje.

- Ha nem színész lenne, akkor mi?

- Nem tudom. Én bármit megcsinálok otthon. Építettem már házat is, a teljes villanyszerelést, hajópadlózást én csináltam. Vakolni nem tudok plafont, de merőlegeset igen.

- Ha világgá menne, akkor hová?

- Még szeretnék elmenni Alaszkába és Mongóliába. És ami még nagyon érdekes világ, az India, Kína, Tibet, ezek roppant érdekesek, a többi nem nagyon izgat. Alaszkát is csak célzottan a horgászat miatt, Mongóliát dettó. Voltam most Koreában, az is izgalmas hely, de talán számomra kevésbé. Pedig nem volt semmi, már az én ottlétemkor is voltak erőfitogtatások, feszültség rendesen.

- Van-e valami álma? A mongóliai horgászaton kívül persze...

- ...Aztán lehet, hogy oda sem megyek el... Bár, oda még el lehet jutni. Az Ural-delta és Kazahsztán is kiváló horgászhely, de oda meggondolandó az utazás. MI8-asokkal viszik ki a horgászokat, és azoknak szerintem már a második világháborúban lejárt a garanciája, olyan állapotban vannak. Az összes haverom imádkozik, amikor felszállnak. És ott mással nem is lehet közlekedni.

- Egyébként ön melyik fajta horgász? Inkább a táj és a pihenés a fontos vagy a nagy fogás?

- A versenyhorgászatkor épp nem arra törekszünk, hogy minél nagyobb halat akasszunk, mert azzal csak az idő megy. Inkább a "sok kicsi sokra megy" a jelszó. De ha nincs semmi, akkor az ember kiüli a pontyot is. Civilben viszont inkább pergetek. Ha konyhára kell valami, haza sem viszem a békés halat, csak a süllőt, harcsát, főleg a kősüllőt, mert otthon füstölve szoktam megcsinálni. Van egy jó kis füstölőedényem, teszek a halakra két kiskanállal a speciális, különleges fákból összeállított porból, 22 perc alatt megfő, megfüstölődik, és hihetetlenül finom. Ráadásul laktató is.

- Mi volt az eddigi legnagyobb fogása az életében?

- A legnagyobb fogásom véletlen volt, balinozás közben beakadt a balinólmom hármas horga egy 37 kilós busába. Célzott horgászattal, kuttyogatással harcsára, sajnos elkerültek a nagyok. Húszkilós volt a legnagyobb, abból viszont több is volt. Egyetlenegyszer fordult elő velem, amikor a tiszafüredi híd alatt kuttyogtam, hogy diónál nagyobb buborékok jöttek fel a vízből. Tudni kell, hogy a harcsa kuttyogatás közben, amikor támadásra indul, kinyomja a buborékokat, s azok megjelennek a víz felszínén. Az a harcsa, amelyik ekkora buborékot enged fel, legalább kilencvenkilós lehet! De nem találta meg a harcsa a csalim. Pedig az lett volna életem hala. És nem találtam meg. Visszamentem több alkalommal is, de hiába, többet már nem támadott.

- Akkor élete nagy hala még hátravan...

- Ezek mindig véletlenek, bár tudjuk persze, véletlenek nincsenek. De ahhoz igenis óriási szerencse kell, hogy éppen egy ekkora hal felett haladjon el az ember csónakkal, és annak még kedve is legyen kapni...

Reviczky Gábor 1949. március 28-án született Tatabányán. A Színművészeti Főiskolát 1973-ban végezte el, friss diplomásként Kaposváron kezdte. Játszott Miskolcon, Kecskeméten, a Nemzeti Színházban, majd 1991-től a Vígszínház művésze. Többtucatnyi színházi szerepe között van Moliere Képzelt betegében Argan megformálása, Dosztojevsz-kij A félkegyelmű című művében Miskin herceg, Örkény Forgatókönyvében Barabás, Ionesco A kopasz énekesnőjében pedig a tanár úr megformálása. Csaknem száz filmben szerepelt: Makra, A járvány, Szamárköhögés, Csak semmi pánik, Sztracsatella, Csinibaba, A miniszter félrelép, Zimmer Feri, 6:3, Valami Amerika, Üvegtigris, Magyar vándor, Álom.net, de ismerhetjük a Família Kft. sorozatból, reklámokból, továbbá jellegzetes szinkronhang is. Jászai Mari-díjas, megkapta az Alternatív Kossuth-díjat, valamint a Ruttkai Éva- és a Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt is.