2010.09.10. 09:13
Csak a zaj ne lenne - A gólyatábor a madarakat is elűzi
Festővászonra kívánkozó táj, gyönyörű lankák, simogató napsütés; nyárutó Káptalanfüreden. Béke honol mindenhol, csak a madarak zavarják meg néha csendet. Gondolnánk, hogy minden adott a pihenéshez, és ez így is van augusztus közepéig.
Két hétre azonban főiskolai és egyetemi gólyák lepik el a közeli, valamikor szebb napokat látott úttörőtábort és onnantól, egészen míg el nem mennek a fiatalok a helybelieknek az üdülőkkel együtt pokollá válik az életük. A Hiperkarma együttes slágerének kicsit módosított refrénje fejezi ki legjobban a helyzetüket: csak a dob meg a basszus zakatol a füleikben.
Kovács Attila kereste meg szerkesztőségünket, ugyanis nyílt levelet intézett a város polgármesterének az általuk elviselhetetlennek tartott zaj miatt. A férfi kertjében találkoztunk, nem messze a tetthelytől, ami légvonalban alig néhány száz méterre van a tábortól. A találkozóra Kovács Attila meghívta a közvetlen szomszédjait és a közelben élőket is. Elvileg lehetettek volna jóval többen is, sok állandó lakos és üdülő írta alá azt a beadványt, amit az augusztus 18-tól két héten keresztül tapasztalható állandó hangos zene elleni tiltakozás miatt készítettek.
- Az még csak valamilyen formában elviselhető, ha a zajforrás zene, de ami itt szól, az a legcsekélyebb mértékben sem az, valami monoton ritmus, agresszív dobbal és eszeveszett basszussal - magyarázza Kovács Attila, aki egyébként zeneszerző. Ennek a területnek olyan az akusztikája, hogy minden apró zajt felerősít, ha a kert végében normál hangerővel beszélgetünk, akkor azt még jóval távolabb is hallható.
- Képzelje el, mi van itt akkor, amikor több hangszóróból és mélynyomóból szól a zene.
Az itt élők problémája nemcsak a túl hangos zene, hanem az is, hogy az hajnalig folyamatos. A fiatalok itt két hétig fordított ritmusban élnek, mint az ott lakók: akkor buliznak, amikor ők pihenni szeretnének, kora délután pedig csend van, mert akkor még alszanak. A legnagyobb probléma, hogy a zene este tíz után sem csillapodik, a legtöbben arról panaszkodnak, hogy egyáltalán nem lehet aludni, pihenni.
- Az ágyban olvastam, de szinte minden részt újra kellett olvasnom, mert a zajtól egyszerűen nem tudtam normálisan koncentrálni - panaszolja az egyik hölgy. Több, a közelben élő pedagógus is részt vett Kovács úrnál a beszélgetésen, volt olyan, aki évekkel ezelőtt a táboroztatott a kérdéses táborban.
- Egyszerűen nincs szó arra, hogy viselkednek a fiatalok, volt olyan, hogy reggel fél hatkor átmentünk, és lekapcsoltuk a hangszórókat. Észre sem vették, hogy megszűnt a zene, már csak néhányan ültek az étteremben, de ők sem hallgatták a zenét, inkább pihentek.
Hozzátette az egyik hölgy, hogy többször előfordult, amikor reggel fél hétkor dolgozni ment, akkor még találkozott bulizó fiatalokkal.
A gólyatáborban teljes hangerővel ordibált és skandált, legtöbbször nyomdafestéket nem tűrő rigmusokról már csak néhány szó esik azzal az ironikus megjegyzéssel, hogy ezek a fiatalok lesznek a jövő értelmiségei. Kovács Attila gyorsan hozzáteszi: amit ott csinálnak, az igazán nem érdekli a legtöbb panaszost, mert alapvetően nem a gólyatábor ellen van kifogásuk, vagyis, tőle mindegy mit csinálnak, de csinálják úgy, hogy azzal ne zavarjanak senkit.
A legfőbb azonban az, hogy éjszaka hagyják pihenni az embereket, mert ahhoz nekik is joguk van.
A zaj a terület domborzati viszonyai miatt elég messzire elhallatszik, nem csak a közvetlen közelben okoz gondot. Egy idős úr jegyzi meg, hogy két nap után német vendégei álltak odébb, miközben a többiek is elkezdik sorolni, honnan, hány turista költözött el, vagy nyaraló szakította meg üdülését.
Az érintett terület egyébként a zajterheléstől óvott körzet határán van, vagyis még a motoros fűnyírót is csak meghatározott időben lehet csak használni, hogy azzal ne zavarjanak másokat.
- Örülünk, hogy az önkormányzat sikeresen veszi fel a harcot a repülőtér ellen, mi is bejelentkeztünk ügyfélként, ugyanakkor szeretnénk, ha a saját maga által hozott szigorú rendeletet is betartaná és betartatná. Szégyellem magam, de megtettem életem első feljelentését - mondta Kovács Attila.
Az almádi kapitányságon tett feljelentés előtt a problémát többször jelezték az önkormányzatnál, de úgy vélik, hogy stílusosan süket fülekre találtak, ezért legutóbb már az ombudsmannak fogalmazott panaszos levelet, az oroszlányi és a gyömrői tábor tulajdonosai ellen. Kovács Attila ezek mellett jelentős költségbe verte magát, ugyanis vett egy hangerősségmérő műszert, és dokumentálta a zajszintet, amit szintén elküldött az illetékeseknek.
A probléma egyébként nem újkeletű, a lakók életét állításuk szerint három éve minden augusztusban elviselhetetlenné teszi a tábori zaj.
Ilyenkor eltűnnek a madarak, csak most kezdenek visszatérni - mondták többen a panaszosok közül. A lakók közül valaki megemlítette, hogy polgári engedetlenségi mozgalom indításán gondolkodnak, ugyanis ha az ő érdekeiket ennyire semmibe veszik, akkor nem fizetnek adót.
- Minden nap voltunk kint, előfordult, hogy többször is hívtak a környéken élők a hangos zene miatt. Jeleztük az önkormányzat felé a problémát és elindítottuk az üzemetetővel szemben a szabálysértési eljárást - tájékoztatott Borbély Zoltán alezredes, az almádi kapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője.
Kerestük az önkormányzatot, annyit közöltek, hogy folyamatban van két eljárás is, azok befejeztéig nem akarnak nyilatkozni.