Virtussal játszanak - A cigányzene megújítói lehetnek

Néhány lelkes cigányzenésszel arra szövetkeztek, hogy felélesztik a régi szórakozás, a cigányozás kultuszát, és ehhez igazi élettel, valódi érzelmekkel töltik meg ezt a sokak által még ma is kedvelt zenét.

A közös munka elkezdéséhez a politika adta meg az első lökést, derül ki Kolti Helga szavaiból.

- Közvetlenül a Cozma-gyilkosságot követő nagy őrület, a cigányok és a magyarok közötti uszítás idején hívott össze dr. Horváth György egy fórumot a megyei bíróságon arról, hogy van-e ma rasszizmus Magyarországon, milyen a cigányság kulturális helyzete. Itt beszélgettünk Kalló Zoltánnal, milyen jó lenne valamit közösen csinálni, cigányok és nem cigányok együtt. Ezzel is szimbolizálnánk, hogy a kulturális gyökereink mennyire összefonódtak, inspirálták egymást, és ebből csodálatos dolgok születtek. Hisz nem azzal kellene foglalkozni, hogy ki hova tartozik, hanem minden erővel azt kellene képviselni, hogy mindenkinek helye van ebben az országban. Nincsen csak tisztán magyar, tisztán cigány, vagy más, mindenki együtt van ebben a nagy olvasztótégelyben, és ettől vagyunk ilyen tehetségesek - meséli Kolti Helga.

Végül arra jutottak, létrehoznak egy közös zenekart, ami elsősorban cigányzenét játszik, magyar népdalok és versek is megszólalnak a műsorban.

- Nagyon fontos, hogy teljesen a másfajta stílusban adjuk elő ezeket a dalokat. A divatos szóval mondhatnánk akár világzenének is - mondja a színművész.

- Mi virtussal játszunk. Ezt úgy hívják, hogy rongyos, szaggatott zene. Ez a stílus illik igazán ezekhez a dalokhoz - kapcsolódik a beszélgetésbe Kalló Zoltán. - Volt olyan időszak, hogy a cigányzenészek által játszott zene volt szinte a magyar társadalom nemzeti zenéje. Nem csak cigányszerzők dalaira gondolok, hanem másokéra is. Tudni kell, hogy a klasszikussá vált dalok többségének írója nem volt profi zeneszerző. Egyszerűen szerették a zenét, imádtak élni, mulatni és képesek voltak arra, hogy érzéseiket a zenében megjelenítsék. Azért is lehetett egy időben annyira népszerű ez a műfaj, mert az emberek teljesen magukénak érezték. Sajnos manapság az aktív generáció nem tud cigányozni, nem tud olyan önfeledten szórakozni, mint apáink, nagyapáink. Szerencsére ez a kultúra mégis itt van valamennyire közöttünk, mi újra elő szeretnénk venni, hogy ne száradjon el a vonó.

Kolti Helgának nem új a feladat, több olyan darabban szerepelt már korábban, amelynek fontos eleme volt a cigányzene, de korábbi kedves emlékei is vannak.

- Ahogy másoknak, az én életemnek is része volt a cigányzene kicsi gyerekkoromtól fogva. Nem nagyon van olyan család, ahol ne lett volna legalább egyszer valamilyen alkalom, például egy lakodalom, keresztelő vagy más, ahol közvetlenül részesei lehettek ennek. Amit most csinálunk, más, mint amit az utóbbi időben az emberek általában cigányzeneként ismertek. A mi előadásmódunk nem az a műmosolyos, amelyik mindent azonos lélekkel akar előadni. Nálunk miden szó, minden hang tele van valódi érzelemmel, vitalitással. Az is fontos, hogy nem próbálunk úgy énekelni, mint az operaénekesek, inkább a természetes hangzást keressük, ahogy egy egyszerű ember is megpróbál énekelni mulatásnál.

Szétszedik és egy egészen más formában rakják össze dalokat. A többségüket Kalló Zoltán teljesen áthangszerelte. A dallam persze megmaradt, de hangzásában mégis egészen más lesz.

- Nagyon sok próbát tartunk, mert a zenésztársak néha kicsit nehezen állnak át erre az új hangzásra - folytatja Kolti Helga. - Persze érthető, hisz némelyikük egy egész életet végigmuzsikált egy másfajta felfogásban. De úgy látjuk, nagyon élvezik ők is. Az eddigi fellépések során azt tapasztaltuk, hogy sok hallgatónkban felidéztünk régi emlékeket, érzéseket. Aminek különösen örülünk, hogy a fiatalok közül is sokakat sikerült megfognunk.

A saját stílus kialakítása mellett meg kellett teremteni az egzisztenciális feltételeket is a közös munkához. Mivel a cigányzene kikopott az életből, a legtöbb muzsikus ma munkanélküli, így társat könnyen találtak. Ám csak hobbiból senki sem tudná sokáig csinálni ezt a munkát. Szerencsére Veszprémben, Várpalotán, Berhidán találtak olyan önkormányzati vezetőket, akik támogatásra méltónak tartották a kezdeményezést, vállalkoztak arra, hogy közcélú munkásként felvegyék a zenészeket, így adjanak egy minimális megélhetési lehetőséget nekik. A munkájuk maga a zenélés, a próbák, az iskolákban vagy más helyeken tartott hangszerbemutató foglalkozások, amivel a gyerekek figyelmét is felkelthetik a zene iránt.

Eddig már több sikeres fellépésük volt. Nőnap és március 15. alkalmából adtak alkalomhoz illő műsort az egyik veszprémi vendéglőben. Nagy sikerrel szerepeltek a város ünnepi műsorában, péntek délelőtt pedig a Parlamentben léptek fel a rasszizmus elleni világnap kapcsán tartott rendezvényen.

Az elszántságuk alapján, a próbájukat látva, hallva úgy tűnik, hogy akár országosan is megújítója lehet a szórakoztató zenének a Jávor Pál Nemzeti Cigányzenekar.