Nem mindennapi kálvária! Sötétség fenyegette a téves villanyszámláért

- Arra gondoltam még most megírom történetem okulásul, mielőtt kikapcsolják az áramom és meghal az a számítógép, ami gondolataim megjeleníti - fog a történetbe a röplabda edzőként ismert szakember, ez esetben az E.ON egyik ügyfele.

- Szokványosan indult a történetem: egy szép szeptemberi napon kis cetlit dobtak a postafiókba: nem tartózkodott otthon, kérjük diktálja be az éjszakai és nappali óra állását a következő telefonszámon. Jegyzettömbbel a kezemben a villanyórához siettem, de hiába. Bármelyik oldalról nézegettem a digitális kijelzőt, nem látszott rajta semmi. Ez tönkre ment - gondoltam.

Fehér Tibor ezután felhívta az adatra váró leolvasót, és jelezte a hibát. Sokáig nem történt semmi, ezért 2008 októberében szabadságot vett ki és bement az ügyfélszolgálathoz, hogy jelezze, rossz a villanyórája. Újabb szabadnapjába került, amikor végre kijött egy szakember és megállapította, hogy valóban rossz a mérőóra. Kiszámoltak egy átalány díjat azzal, hogy majd kicserélik és elszámolnak. Februárig nem történt semmi. Ekkor Fehér Tibor ismét megemlítette illetékes helyen, hogy rossz a mérőórája, ki kell cserélni. Megígérték, hogy kijönnek.

- Vártam becsülettel és fizettem becsülettel - folytatja a történetet. - Eljött a szeptember, ismét kérték, hogy diktáljam be a mérőóra állását. Jeleztem, hogy nem tudom, hiszen rossz az óra, csak az éjszakai áramét tudom leolvasni, amit meg is tettem. Ekkor követtem el az egyetlen hibát, hiszen az éjszakai áram leolvasásakor egy tizedest tévedtem a káromra. Erről akkor még nem tudtam, s hogy milyen galibát fog okozni azt nem is sejtettem.

Újabb szabadságot kellett kivennie, egy szakember ismét megállapította, ami addig is nyilvánvaló volt, vagyis hogy az óra bizony rossz, le kell cserélni. Egy hét múlva azonban váratlan fordulat következett: 99160 forintos számlát kapott az elmaradt díjról és egyben megállapítottak havi 21 311 forint áramdíjat.

- Ha a kert végében a disznóól mellett wellness szállodát üzemeltetek a jószág számára, akkor se lenne ennyi díjam - kommentálja a történeteket Tibor. - Ekkor újból eldurrant az egyébként végtelenül türelmes agyam és újabb szabadság árán ismét elmentem az E.ON ügyfélszolgálatához, ahol egy tündéri hölgy jelezte, nyugodjak meg, mindent rögzített a számítógépen, nemsokára lecserélik az órát. Valószínűleg a rosszul leolvasott éjszakai áramot rögzítették nappalinak!

- Két hét múlva - természetesen egy szabadságos napon - meg is jelent két szakember, akik lecserélték a kis imposztort és rögzítették a hibás leolvasást is. Megnyugtattak, hogy négy hónap múlva újból megvizsgálják a számlapot és az akkori értéknek megfelelően alakítják ki a visszamenőleges áramdíjat. Én megnyugodtam. Bár ne tettem volna! Két hét múlva újabb felszólítást kaptam, 129 377 forintról, amivel együtt járt egy kis fenyegetőzés is, hogy ha azt nem fizetem be, akkor irgum-burgum lesz. Én nyugodtan ültem a babérjaimon, hiszen nekem megígérték!

- Három hét múlva felhívott egy határozott fiatalember és büszkén jelezte, hogy beszélgetésünket rögzítik és mikor szándékozom fizetni. Ekkor vér tódult az agyamba, az előzőekben leírtakat gömbölyű szavakká formáltam és úgy bombáztam a szerencsétlent a vonal másik végén, akinek a kezdeti magabiztossága és a cégébe vetett hite füstként emelkedett a késő őszi esőfelhők közé. Arra kértem, hogy igen, ha felvették, mondja meg a feletteseinek, hogy akkora trágyadombon ücsörögnek, amit felénk a dolgos parasztember három szekérrel se tudna a földre hordani. Ő persze igazat adott nekem és teljesen egyetértett velem. Nem nyugodtam bele a válaszába, hiszen egy arctalan hang tett ígéretet, így ismét szabadságot vettem ki és elmentem az ügyfélszolgálathoz. Itt egy nem kevésbé segítőkész hölgy elboruló arccal hallgatta hosszúra növekedett történetem. Jegyzőkönyvet vettünk fel és biztosított, hogy igazam van, nem fognak további atrocitások érni. Ebben megnyugodva kapcsoltam le lefekvéskor az éjjeli lámpát és hajtottam nyugovóra fejem.

- 2010. január 20-án kedves szomszédasszonyunk átvette az E.ON kikapcsolási felszólító és áramszerződést felmondó levelét. A levélben egy 152 455 forintos csekk vigyorgott rám kárörvendően. Természetesen az írás azt is taglalja, hogy mindez február 8-tól 14-ig terjedő időszakban várható és a kikapcsolásért minden felelősség engem terhel. Utolsó elkeseredésemben felhívtam az E.ON ügyfélszolgálatát. Ismét elmondtam a történetem. A hangom azonban nem volt már acélos, nem volt már magabiztos, csak végtelenül keserű. Természetesen az illető igazat adott nekem. Jelezte ő is, hogy a csekket nem kell befizetnem és rögzítette a rendszerbe a problémát.

- Én már nem hiszek! Várom, hogy kikapcsolják az áramom. Gázzal tudok meleg vizet előállítani, a cserépkályhámban pedig, miután a gázkazánhoz áram is kell, fával és egyéb hulladékkal fogok tüzelni. A lámpákra egérragacsot kenek, hogy légyfogóként funkcionáljanak, a DVD lejátszó teteje pedig ideális szalonnázó lesz. A televízió felülete csodás tükör, a hűtőszekrény pedig a ruhák tárolására válik alkalmassá. A mikrohullámú sütőben aranyhörcsögöt fogok tartani, a videószalagokkal pedig a közelgő farsangkor díszítem fel a lakást. Bevásároltam gyertyákból és mécsesekből, a teraszon pedig fáklyákat helyeztem el. Esténként összebújunk feleségemmel és az ablakon kibámulva irigykedve nézzük a szomszéd házak fényorgiáját. Mindketten teát szürcsölgetünk majd és az üres poharakat a notebook tetejére helyezzük, mely tálcaként funkcionál.

Olvasónk elkeseredésében - ahogy megfogalmazta: mielőtt megszűnök elektronikusan létezni - lapunkhoz fordult segítségért. Megkerestük problémájával az E.ON győri központját.

Egyházi Nikoletta kommunikációs munkatárstól a következő választ kaptuk: - Az ügyintézés során sajnos egyedi hiba történt. Az ügyfelünknek kiküldött felszólító levelet, illetve a levélben szereplő tartozás összegét természetesen töröltük rendszerünkből - erről írásban küldjük meg tájékoztatásunkat. Az okozott kellemetlenségért ügyfelünktől ezúton is elnézést kérünk.

21. század! Csak kapkodom a fejem a sok műszaki csoda láttán. A számítástechnika teljesen átalakította mindennapjainkat és sokáig azt hittem, jobbá tette. Be kell látnom, hogy nem minden területen lehetünk büszkék, sőt az élő emberi szó és ígéret elveszik a bitek tengerében - fogalmaz olvasónk, aki két éven át nem mindennapi kálváriát járt be az áramszolgáltató hibájából.