Libasült és új bor - Falusi Márton nap Ajkarendeken

A településrészen az idén másodszor szervezték meg a programot. A rendezést és a lebonyolítást a művelődési ház vezetője, Töltl János valamint az Ajkarendekért Egyesület tagjai vállalták.

Szokásos volt a munkamegosztás, az asszonyok az ételekért feleltek, a férfiak feladata pedig az volt, hogy minden felnőttet kiszolgáljanak forralt borral. A gyerekek citromos teát ihattak.

Mint Töltl János kérdésünkre elmondta, két libát vásároltak, amelyeket a településrész önkormányzati képviselője, dr. Nagy Zoltán vágott le. A szervezők több, mint száz résztvevőre számítottak, ezért beszereztek még néhány kiló húst.

A színházterem hátsó részét konyhának rendezték be, elől pedig a kézműves foglalkozáson készítettel befőttes üvegből lampionokat, papírból ludat. Hamarosan megérkezett a két tepsi sült alma. Az illat sokakat odacsalogatott.

Földi Nikolett és Hegedűs Anna is jóízűen falatozta az almát. A rendeki asszonyoktól a receptet is megtudtuk. Megmosott egész almát a tepsibe teszünk, öntünk bele egy deciliter bort és ugyanennyi vizet, majd a sütőben fél óráig 200 Celsius fokon sütjük. Kihűlés után fogyasztható.

A zsemlegombócot is ott helyben készítették és sütötték. Gutléberné Tóth Rita elmondta, a gombóchoz 12 darab száraz zsemlét használtak fel.

Vízben megáztatták azokat, hozzáadtak négy darab egész tojást, felaprított petrezselyemzöldet, apróra vágott, pirított hagymakockákat, sót, borsot, delikátot ízlés szerint, alaposan összedolgozták.

Evőkanálnyi darabokat vettek ki a tálból, gombócot formáltak a masszából, majd lelapították, és a forró olajba tették. Addig sütötték, amíg mindkét oldala piros lett. A legjobban mindenki a sült libát várta.

A főzést vállaló hölgyek sokat dolgoztak az elkészítésén, aki viszont kóstolta, mindenki azt mondta, kiválóan sikerült. A levágott állatot megtisztították, kiszedték a belsőségeket, többször megmosták, majd szárazra törölték.

Szegfűszeggel tűzdelt almával és hagymával töltötték meg. Tepsibe tették, ujjnyi vastagságban vizet öntöttek alá, leöntötték forró libazsírral, majd a sütőbe tették. A libasült két óra alatt készült el. Sütés közben időnként megforgatták, hogy minden oldala szép piros legyen, majd amikor már olyan puha lett, hogy könnyen bele tudták bökni a villát, kivették.

Készítettek libamájat, libazsírt. Az asszonyok otthon készült pogácsát és süteményt vittek, hogy addig se éhezzenek a vendégek, amíg kezdetét veszi a Márton napi lakoma.
 
A látogatók az ünnepi szokások eredetéről a helyi általános iskola napköziseinek és felső tagozatosainak a műsorában hallottak, majd mindenki sorba állt libáért, mert senki sem szeretne éhezni 2010-ben. 

Időjóslás a későbbi hónapokra
 
Márton napjához időjóslás is fűződik. Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál, tartja a régi mondás. Ha jó kedvű Márton, kemény tél lesz, fogalmaztak máshol.
 
Gazdasági év zárása

November közepe a gazdasági év zárása is volt, ekkor jártak le a munkaszerződések. A gazdák a pásztorok munkáját ünnepi vacsorával köszönték meg, a mesterek is finom falatokkal köszöntek el a legényektől.

Libahús és bor mindenütt került az asztalra. A libákat ekkor már nem tömték, hanem levágták, valamint az új bor is ekkorra vált fogyaszthatóvá. Mint a régiek fogalmaztak, Márton az új bor bírája.

Úgy tartották, hogy aki Márton-napi libát fogyaszt, egész évben lesz mit ennie. Elődeink a jótékonysággal is összekötötték az advent előtti utolsó egyházi ünnepet. Ekkor adakoztak a rászorulóknak és a szegényeknek.