Sári Kálmán eredményei ma is élnek

Miközben találkozásunk helyszíne felé autózom, próbálom felidézni a korszakot, mikor beszélgetőpartnerem csak úgy repült a homokba, tehetségének senki és semmi sem tudott gátat szabni. Sümegen járt általános iskolába, ott fedezte fel az osztályfőnök-testnevelője, Sipőcz József, az addig a foci- és kézilabdapályán tüsténkedő magas, vékony legényt pedig elcsábította az atlétikának. Távolugrással kezdett, aztán hármasra váltott. A középfokú tanulmányait már Ajkán folytatta, elektrolakatosnak tanult, és ott is folytatta a sportolást, majd Sipőcz Józsefet követve, 1978-ban Veszprémbe került. Sári Kálmánt BVTC igazolta le, ám volt megélhetést biztosító sportállása is, az akkori városgazdálkodási vállalat „nyúlt a hóna alá”, amit jó eredményekkel hálált meg. A 14 évesen már – a felnőtteknél is tapsot érdemlő – 14,40 méternél járó sportolónak volt rátermettsége a hármasugráshoz, a mozdulataiból érződött, hogy különleges eredményekre lehet képes. A remek „rugókkal" megáldott, távolban is hét méter felett tudó fiatalember szerepelt Ifjúsági Barátság Versenyen (…ahol pontot szerzett), a magyar–bajor korosztályos viadalon 15,89 méterrel végzett az élen, majd utánpótlás- és felnőttválogatott lett. Az utánpótlás-ob-t 16 méter feletti mutatóval megnyerő atléta gyakran utazhatott külföldre, ami akkortájt az átlagemberek körében nagy szó volt, ám pályafutását nem tudta megkoronázni, képtelen volt feltenni az i-re a pontot. Pedig az egyesület talán legdinamikusabban fejlődő szakosztályának egyik legjobbja volt.

– Az én időmben versenyzett Bakosi Béla, aki kétszeres fedett pályás Európa-bajnokként 17,20 méter felett is produkált, így idehaza örökös másodiknak számítottam, amitől nem ugrottam ki a bőrömből – mondta a 16,57 méteres egyéni rekorddal büszkélkedő Sári Kálmán, aki ezzel az eredménnyel ma is országos bajnok lenne. – Aztán ott voltak a sérülések, amikből nekem gyakran kijutott, többször operáltak, egy idő után pedig belefáradtam a kihagyásokba. A szigorú és kemény tréneremmel a nemzetközi szintet akartuk elérni, de hiányzott a rendszeres és segítő orvosi háttér, ezért kínlódtam oly’ sokat. Ráadásul télen a körülmények sem voltak ideálisak a stadionban. Ettől függetlenül hívtak más klubok, ám ragaszkodtam Sipőcz tanár úrhoz, illetve a válogatottakkal teletűzdelt csoportjához, miközben egy idő után a magam edzője lettem, mert a felkészítőm a klubirányításban vállalt szerepet. A mind gyakoribb sérülések és operációk viszont kimondatták velem a megmásíthatatlant, 26 évesen felhagytam a hármasugrással, mivel időről időre megtört a karrierem. Jóval később hat évet edzősködtem a VEDAC-ban, természetesen ugrókkal foglalkoztam, ám aztán annak a munkának is hátat fordítottam.

Sári Kálmán elkezdte a kosárlabdát is népszerűsíteni a diákok körében

A szegedi tanárképző főiskola testnevelés szakán végzett Sári Kálmán hamarosan Ugodra került, ahol kilenc évig tanított. – Az elején nem is volt a településen tornaterem, ezért kezdeményeztem, hogy a tanári iroda feléből és a tornaszobából alakítsanak ki egy új helyiséget, ahol sok sportág mellett elkezdtem a kosárlabdát is népszerűsíteni a diákok körében. A kosárlabdát amúgy mindig is az egyik legmozgalmasabb és leglendületesebb labdajátéknak tartottam – meséli, majd megtudom, hogy később Nagyvázsonyban, majd a veszprémi Bem-, Deák-, Nagy László- és Cholnoky-iskolában tanított, hogy tizenöt éve megérkezzen a Botevba, ahol nyugdíjba vonulása miatt az utolsó tanévét tölti. 

Az intézményi csapataival többször járt megyei és országos diákolimpiai döntőn. Még a Cholnoky tanáraként ismerkedett meg a pécsi Zsolnay Gyöngyi által életre hívott Dobd a kosárra elnevezésű programmal, amiben a gyerekek tízéves korukig vesznek részt. Ennek lassan húsz éve, de mert a fiatalok ma is élvezik a kosárlabdázást, a pedagógus foglalkozásait, bekapcsolódott a VUKE munkájába, ahol harmadik-negyedik osztályosokat istápol. Aktuális együtteseivel rendre derekasan helytállnak a korosztályos bajnokságokban. A klubban azon vannak a kollégáival, hogy népszerűsítsék a sportágat, a kosárlabdát kedvelő gyerekek kezébe játékszert adjanak, széles tömegbázist alakítsanak ki, hogy aztán a kezük alatt cseperedő diákok fejlődjenek, idővel jól képzett fiatalokként kerüljenek fel a felnőttek közé. Ám náluk nem csak a pályán elért eredmény számít, legalább annyira fontos, hogy a nebulók kulturált körülmények között – testben és lélekben is – gyarapodjanak, mert olyan sportolókat szándékoznak nevelni, akik az élet minden területén megállják a helyüket. A legjobbak, az arra érdemesek a legmagasabb szintig is eljuthatnak, miközben a sportág még népszerűbbé válhat.

A szabadidejében kocogó és erősítő Sári Kálmán Veszprémben él a feleségével. A házasságukból egy fiú és egy lány született, akik öt unokával ajándékozták meg őket. A családfőnek már régóta nem hiányzik az ugrások előtti adrenalin, örömét leli a kosaraspalánták irányításában. 

Noha az atlétika elképesztő ütemben fejlődik, Sári Kálmán eredményei napjainkban is élnek. Ebből is látni, hogy nem akármilyen sportoló volt.