Elveszített illúziók, új veszélyek és remények: 2020, a sport kizökkentett éve

Ha figyelmen kívül hagyjuk a háborús időszakokat, még sosem volt olyan esztendő, amelyben ennyire felborult volna a versenyek, bajnokságok, kupák programja. A csapatok élete és az egyéni sportolók felkészülése is alaposan kizökkent a hosszú-hosszú ideje megszokott formájából.

Nem az volt a legrosszabb, hogy halasztani kellett, hiszen az ember (még inkább a sportember) alkalmazkodó típus, képes újratervezni, a járványhelyzet okozta állandó bizonytalanság viszont a tervezés lehetőségét is kiverte a kezünkből.

Egyelőre nincs vége a megpróbáltatásoknak, jelen állás szerint a kluboknak, az edzőknek és a játékosoknak még hónapokig kell küzdeniük azzal, hogy ebben a bizonytalan szituációban készüljenek és versenyezzenek.

És akkor még nem beszéltünk a koronavírus-járvány hosszú távú negatív hatásairól, egyelőre kevés az információnk arról, hogy milyen károkat képes okozni egy ilyen fertőzés a profi és hobbisportolók szervezetében. Az orvostudomány nyilván gőzerővel dolgozik, adatokat gyűjt és értékel, nekünk pedig észben kell tartanunk, hogy egy potenciális veszélyforrásról van szó a következő időszakra nézve.

Érdekes abba is belegondolni, hogy a járványhelyzet olyan körülményeket teremtett, amelyek során a korábbiaktól teljesen más megvilágításban vizsgálhattuk meg a profi sport anatómiáját, felépítését, működését. Nem mondanám, hogy ez a vizsgálat pozitív képet hozott. Lehullott a fátyol sokféle torzulásról. Ezeknek a létezéséről nyilván eddig is tudtunk, most viszont egy az egyben megmutatkozott, hogy ebben a profi rendszerben két korábbi főszereplő, a sportoló és a szurkoló mára csak sokadik a sorban. Magyarul: egy eseményt akkor is megrendeznek, ha az nem ideális (vagy épp káros) a versenyzőknek, a drukkerek pedig nem lehetnek jelen rajta. A legfontosabb a televíziós közvetítés. Persze jól tudjuk, reklámbevételek nélkül nem lehet fenntartani a profi sportot a jelenlegi szinten, az üres lelátók előtt rendezett „rangadók” viszont illúziónk utolsó bástyáit is lerombolták. És itt megemlíthetjük a férfikézilabda BL erőltetett négyes döntőjét (amelyet fél év csúszással rendeztek meg, kijelölt résztvevőkkel, akik az új szezon csapataival léptek pályára az előző idény zárásaként…), vagy a női kézilabda Eb-t, ahol több volt (a betartott és betartatlan) szabály a pályán kívül, mint azon belül.

Azért ne legyünk teljesen pesszimisták, sok pozitív dolog is történt ebben az esztendőben. Ki kell emelni, hogy a magyar labdarúgás régen fejlődött ekkorát. Ennek jeleit több fronton is láthattuk, válogatottunk kijutott az Eb-re, a Ferencváros pedig szép nemzetközi menetelést mutatott be, s egészen a BL csoportköréig jutott. Szoboszlai Dominik személyében van egy új klasszisunk is.

A többi magyar klasszis pedig felkészülhet a 2021-es évre, amelyben, ha minden jól megy, visszatérhet a sport régi kerékvágásába, és visszatérhetünk mi, szurkolók is. Fizikailag és szívben egyaránt, illúzióinkkal és reményeinkkel együtt.