A francia balátlövőt nem a revans élteti, egyszerűen csak nyerni akar

William Accambray családja miatt is, örömmel tér vissza vasárnap a francia fővárosba, ahol a PSG látja vendégül a Telekom Veszprémet a kézilabda Bajnokok Ligájában.

William Accambray az első francia légiós a veszprémi kézilabda klubnál. Megérkezése, vagyis az első pillanattól kezdve lázban tartja a szurkolókat jelenléte. Sokak szerint egyfajta titokzatos homály lengi körül, mert láthatóan rendkívül fegyelmezett, zárkózott ember. A pályán sem sokszor láthattuk még, hogy kitört, felszabadult volna benne valami, de ez feltehetően azért van, mert az átlövő beépítése még folyamatban van.

Accambray szülei atléták voltak, egyértelműnek tűnt számára, hogy ő is ebben a sportban próbál szerencsét. Remek fizikuma miatt gerelyhajítással és magasugrással is próbálkozott, de hat esztendősen elcsalták egy kézilabda edzésre és párhuzamosan űzte a két sportágat. Aztán a csapat szellem miatt utóbbi mellett döntött.

Első profi klubja a Montpellier HB volt, ahol kilenc esztendőt töltött és igazi klasszissá érett. Hat francia bajnoki címet szerzett itt, közben a nemzeti csapatban is meghatározó játékos lett, olimpiát, világbajnokságot és Európa-bajnokságot is nyert.

- Amikor a Montpellier-vel 18 évesen először jártam Veszprémben, megtapasztaltam, milyen elképesztő szurkolótábora van a magyaroknak. Ez a libabőrös élmény meghatározó volt számomra és azóta is, akárhányszor visszatértem ide, tudtam, nemcsak az ellenfél miatt vár ránk kőkemény ütközet – mesélte.

A Montpellier után 2014-ben igazolt a PSG-hez, ahol az első évben még remekül ment neki a játék, majd egyre inkább parkoló pályára került. Gyakorlatilag végigpadozta az utóbbi két esztendőt.

- Ez a pályafutásom mélypontja volt. Össze kellett magam szedni, főleg fejben, de ma már szerencsére újra örömömet lelem a játékban. Az új csapatban, új környezetben csupa pozitív élménnyel gazdagodtam, bár még nem érzem magam száz százalékosnak. Úgy vélem, most 70 százaléknál tartok, és azon dolgozom, hogy megint elérjem a legjobb formámat – magyarázta.

Accambray azt is elárulta, Párizsban soha nem volt konfliktusa Serdarusic edzővel. Térdére mutatva jelezte, volt ugyan egy sérülése, de miután felépült belőle, azután sem kapott lehetőséget folyton erre hivatkozva maradt ki a játékból.

A balátlövő örömmel tér vissza vasárnap Párizsba, ahol a Telekom Veszprém rangadót játszik a PSG-vel a Bajnokok Ligájában. Szerényen mosolyogva mondta, őt nem a revans élteti, nem is akar senkinek semmit megmutatni, hanem egyszerűen azt szeretné,. ha csoportelső lenne a Veszprém. Leginkább magának és új csapatának szeretne bizonyítani, a Párizsban történteket ő már lezárta.

Édesapja, unokatestvérei és családja miatt is nagyon várja már a párizsi utazást. Az egykori csapattársaival is jó lesz találkozni, Abaloval, Narcisse-szal, Remilivel, vagy az újdonsült apukával, Luka Karabaticcsal rendszeresen tartja a kapcsolatot.

Kíváncsiak voltunk, tisztában van-e vele, hogy milyen becenevekkel illetik a veszprémi szurkolók. Tudja-e, hogy a mértékadó kézilabdás blognál Maui, a tenger és a szél félisteneként, míg másutt a 300 című film gladiátoraként emlegetik, Accambray hangosan nevetett.

- Te jó ég! Ezt sosem hittem volna. Előző állomáshelyeimen egyszerűen csak Vikingnek hívtak a hosszú hajam és a szakállam miatt, de a Maui nagyon vicces és persze aranyos – vélekedett.

Accambray azt is elárulta, egyedül érkezett Veszprémbe, amikor teheti sokat sétál, vagy a társakkal, barátaival beül egy-egy étterembe. Hozzátette, nem zavarja, ha egyedül kell lennie, feltalálja magát.

Aztán kitértünk arra is, nekünk magyaroknak, milyen nehéz a francia nyelv, ő pedig azt mondta, neki a magyar tűnik túl bonyolultnak. Persze azért néhány alap magyar kifejezést már megismert, így aztán mi stílusosan franciául, ő pedig magyarul búcsúzott el tőlünk.

A beszélgetésben segítségünkre volt francia tolmácsként Áldott Rebeka, akinek ezúton is köszönjük a segítséget.