2 órája
Aki elment, mégis örökre itt marad
Veszprém jó néhány olyan színművésszel dicsekedhet, akiknek jellegzetes arcát, mozdulatait sok-sok évvel azután is magunk előtt látjuk, hogy az égi társulathoz szerződtek. Szinte várjuk, hogy próbára menet szembe jöjjenek velünk az utcán. Ez nem csoda, hiszen hozzánk tartoznak, a mieink. Ilyen a nemrégiben elhunyt Dobos Ildikó is, akiről meghitt, bensőséges hangulatban emlékeztek meg a Veszprémi Petőfi Színház vezetői, művészei és tisztelői.
„A Veszprémi Petőfi Színház társulata büszke lehet arra, hogy csodálatos, nagy színészegyéniségek játszottak-játszanak itt estéről-estére” – kezdte beszédét Oberfrank Pál, a teátrum igazgatója. Ha valaki, akkor Dobos Ildikó valóban olyasfajta jelenség volt, aki a maga valójával teljesen kitöltötte a teret. Ehhez már az is elég volt, hogy felbukkanjon színen. Amikor pedig elkezdett játszani, magával vitte a nézőket abba a szférába, ahová nem tudtak felmászni a kicsinyes hétköznapi nyűgök.
A színház igazgatóhelyettese azon szerencsések közé tartozik, akik részesülhettek a csodából. Gyermekként és fiatal felnőttként a Petőfi Színházban, illetve filmeken látta Dobos Ildikót, akivel idővel munkakapcsolatba, sőt barátságba került. A Jászai Mari-díjas színművésznő alakját megidézve Kellerné Egresi Zsuzsanna kiemelte, hogy Dobos Ildikó mennyire fontosnak tartotta az utána jövő színésznemzedékek segítését, támogatását. Noha huszonegy év társulati tagság után 1991-ben elszerződött Veszprémből, Dobos Ildikó később is figyelemmel kísérte a frissen a világot jelentő deszkára lépők szárnybontogatását. Az internetet is felhasználta, hogy bátorítása az ifjú pályatársakat. Mindemellett természetesen szívén viselte a két a régi barát-kolléga, Bakody József és Benczédi Sándor sorsát.
A nagy veszprémi visszatérés 2016-ban volt: a színház felkérésére vállalta, hogy eljátssza Millerné szerepét Schiller Ármány és szerelem című romantikus drámájában. Millert Haumann Péter alakította. Talán még maga sem tudta, hogy ezzel a szereppel búcsúzik el végleg a színpadtól. Egészségi állapota nem engedte meg azt sem, hogy eljöjjön Veszprémbe ünnepélyes keretek között átvenni örökös társulati tagsági oklevelét. A testi korlátozottság rosszul, a színháziak és a veszprémiek szeretete és ragaszkodása viszont nagyon jól esett neki.
A színház előtti megemlékezés is megmutatta, hogy ez a szeretet és ragaszkodás mennyire szívből jövő. Az egybegyűltek virággal a kezükben, meghatottan álltak a színház munkatársai készítette emléksarok előtt, ahol a Dobos Ildikó ikonikus alakításait megörökítő fotók mellett elhelyezték azt a jelmezt is, amelyet Millernéként viselt. Voltak, akiknek könny csillogott a szemében, amint Módri Györgyi és Kőrösi Csaba színművészek előadásában felcsendült Révész Sándor Vigyázz a madárra című dala. Amikor eljött az idő a csendes imára, amelyre Nagy Károly atya, a színház lelki vezetője kérte fel a jelenlévőket, földöntúli nyugalom áradt szét a téren.
Lassanként elkezdtek szállingózni az esti előadásra érkező nézők. Telt ház a nagyszínházban és a Latinovits-Bujtor Játékszínben is, ahová aznap este történetesen a Dobos Ildikó-bérleteseket várják. Egy régi, 1989-es felvételt játszanak be a főbejárat feletti kivetítőn. Dobos Ildikó a Peer Gynt bemutatója előtt ezt mondja: „Milyen érdekes is: szín-játék, amit mi csinálunk. Csak éppen rámegy az ember élete.” Nevet.
Kellerné Egresi Zsuzsanna reményei szerint ezek a nagy hőfokon égő, termékeny, a fővárosi színházi szcénától távol eltöltött életek egyszer talán elegendő érvként szolgálnak ahhoz, hogy létrehozzanak egy, a kiemelkedő vidéki színészek munkásságát elismerő állami díjat, amely viselhetné például Végvári Tamás nevét. Vagy Dobos Ildikóét.
