175 esztendeje született Kapossy Lucián

A Fejér vármegyei, lovasberényi születésű, valaha Pápán élt és munkálkodott Kapossy Lucián bölcseleti doktor, klasszika-filológus, főiskolai tanár nevéhez nem kevesebb, mint a legelső Pápa-monográfia, a Pápa város egyetemes leírása (1905) összeállítása fűződik (a mű reprintként éppen 35 éve, 1989-ben, a dr. Hermann István vezette Jókai Mór Városi Könyvtárnak köszönhetően láthatott újból napvilágot). Pedagógusként oly áldásos hatást gyakorolt a korabeli magyar ifjúság hazafias szellemben való nevelésére, és működésével annyira beírta nevét a Pápai Református Kollégium történetébe, hogy halálakor (1927) méltán öltött gyászt az ősi intézmény.

„Egy a teendő, hogy a művészet, irodalom, költészet ne elvezessen az élettől, hanem hozzávezessen; minden irodalmi mű igazi szépségével, nemesítő hatásával erősítse a hit, a remény, a szeretet áldását, gyönyörét, a valódi emberi élet iránti szeretetet, mert szép az élet, csak normális emberi lélek kell hozzá, hogy azt meglássa” – vallotta.

„Erős nemzeti érzése tette a magyar klasszikus nagy költők rajongójává; ifjúvá lett az öreg tanár és fiatalos lelkesedéstől ragyogtak szemei, amikor Vörösmartyról, Aranyról, Petőfiről, Jókairól – a Képzőtársaságban megcsillant ragyogó tehetségükről –, Tompáról, Szabolcskáról és a későbbi pápai diákról, Kozma Andorról és Lampérth Gézáról stb. beszélt. »Az a buzgó fohász emelkedik ajkamról – mondotta a Jókai-centenárium alkalmával ünnepi beszédében s ez jellemzi Kapossy nemzeti érzését – a magyarok hatalmas Istenéhez, adjon nekünk jelen kétségbeejtő viszonyaink között egy új Jókait, aki egyrészt ideál-reálköltészetével – mert a szépnek mindig erkölcsinek, jónak s költőileg igaznak kell lenni – (ezt állandóan hirdette) irtsa ki irodalmunkból azt az irányt, mely a költészetet félretéve, hazát nem ismerve, erkölcsöt megtagadva, sőt meggyalázva, érzéki élvezetek fertőjének nemtelen rajzával rombolja a magyar lélek becsületes, tiszta gondolkodását; másrészt meggyőző s megrendítő példákban szemléltesse a nemzeti összetartás, egyetértés szükségességét s legyőzhetetlen hatalmas erejét; tanítson meg hazafias kötelességeink teljesítésére, hogy minden gondolatunkban, minden tettünkben érezzük kötelező szentségét e négy szónak: a haza minden előtt s így necsak fogalmilag ismerjük, de eszmeileg is megvalósuljon bennünk a szent hazaszeretet.«…” – írta és idézte, rá emlékezve a Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Főiskolájának 1927/28-as értesítőjében Győry Elemér (1891–1978) teológiai tanár, későbbi református püspök.

Kapossy bencés szerzetesként kezdte pályafutását. 1867-ben lépett be a rendbe, a teológiát és a tanárképzőt Pannonhalmán végezte. Tanított Sopronban, Esztergomban, Győrben, közben Budapesten bölcseleti doktorrá avatták, s még volapük nyelvből (az első mesterséges nyelvből) is oktatói képesítést szerzett. 1881-ben megvált a kolostori élettől, s lett a Pápai Református Kollégium tanára, illetve hű és buzgó tagja a református egyháznak, mint presbiter is munkálva annak helyi megerősödését. „Bizonyosan sokat tépelődött, vívódott, küzdött ez a komoly, tanult, alapjában véve komolyan vallásos lélek, mire arra határozta el magát, hogy meggyőződését és lelkiismeretének el nem némítható szavát követve, a római katolikus egyházból kilépjen és a református keresztyén egyházba térjen át. Jobb meggyőződésének engedett; nem vezethette utilista szempont, sem önérvényesülési vágy…” – emelte ki Győry Elemér.

Kapossy Lucián professzor pápai kollégiumbeli, pedagógiai működésén túl igen sokrétű, aktív tevékenységet folytatott a nagy múltú intézet falain kívül is. Figyelemreméltó írói, tankönyvírói munkássága mellett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) nagyszótárának adatgyűjtőjeként szorgoskodott, de Pápa egyik legelső, legkomolyabb lokálpatriótájaként, népművelőjeként is tekinthetünk rá. Főtitkárként irányította a Pápai Jókai Kör irodalmi-közművelődési egyesületet, alapítóként elnökölte a Pápai Tanári Kört, megszervezte a városi gyorsírókört, a női kereskedelmi szaktanfolyamot, egyik kezdeményezője volt a pápai munkásgimnáziumnak, igazgatója a kereskedelmi tanonciskolának, nevelője a pápai izraelita polgári fiúiskolának. A képviselőtestület, továbbá különböző városi bizottságok buzgó tisztségviselőjeként elkötelezetten dolgozott szűkebb pátriánk fejlődéséért; sőt, még a polgárőrséget is ő parancsnokolta.

Pápai Alsóvárosi köztemetőbeli sírja 1927-ben bekövetkezett halála óta folyamatosan gondozott, néhai Szent László utcabeli lakásának márványtábláját rendszeresen koszorúzzák emlékének jelenkori tisztelői.

Kerecsényi Zoltán 
(a pápai Petőfi Egylet ügyvivője)