Tündérmesék bakonyi mesetündérénél jártunk, megosztjuk az ajándékot, amit kaptunk (hangosmese)

Mese, álom, mesemondás – ezek csupa olyan szavak, amelyek jelentése jó érzéssel tölt el mindenkit és mindannyiunk életében fontos szerepet játszanak, másképp gyerek- és felnőttkorban. A bakonyi mesetündér, azaz Kelemen Anita, a csetényi óvoda vezetője sokkal többet tud persze minderről, ezért kértük, hogy adjon interjút lapunknak, a Veol podcast sorozatában. Olyan csodásan végződött a beszélgetés, akár a tündérmesék.

– Biztos sokan emlékeznek arra az időszakra, amikor hétfőnként nem volt a tévében műsor és ilyenkor diafilmet szoktunk nézni. Hatalmas öröm volt számunkra, amikor a sötét szobában anyukám olvasta nekünk a mesefilmeket, és amikor később nagyobb lettem, én olvastam a húgomnak ezeket a meséket. Biztosan többen emlékeznek arra, amikor a forró diafilmvetítőből kellemes illat áradt, és ahogy tekertük a filmet, időnként elakadt. Ezt a gyerekek is többen kedvelik egyébként – kezdte az emlékidézést Anita.

Meseszövés láthatatlan fonalakkal 

Nem sok gyerekkorában hallott mese történetére emlékszik pontosan, de arra az érzésre erősen, milyen jó volt a szüleivel együtt lenni ilyenkor, az összebújásra, a mesék adta közös élményekre. Ezeket az érzéseket szeretné továbbadni. Óvónőként, szülőként is. Sok helyen hangsúlyozza, hogy a mese személyes kapcsolódást teremt a mese hallgatója és a mesemondó között. – Ez egy láthatatlan fonal és végigkíséri a pályámat, illetve a mindennapokat. Én arra törekszem, hogy az intézményünkben minden nap legyen legalább két mese, egy délelőtt, egy pedig akkor, amikor a gyerekek lefekszenek pihenni. A szülői értekezleteken elmondom, mennyire fontos az, hogy legyen közös ideje a gyerekeknek és a szülőknek, mert ebben a rohanó világban egy picit le kell tudnunk csendesedni, egy picit el kell tudnunk mélyülni. Mikor a szülő azt kérdezi a gyerektől, hogy mi volt ma az oviban, leggyakrabban az a válasz, hogy semmi. Aztán este, amikor vannak ezek a meghitt mesés pillanatok, akkor kiderül, hogy bizony történtek dolgok és a gyerekek szívesen mesélnek a mindennapjaikról. Az is fontos, hogy mi is meséljünk a gyerekeknek, a saját történeteinket, a családi történeteket is ismerjék meg. Fontos ugyanis, hogy tudjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, kik voltak a szüleink, a nagyszüleink, hogyan kaptuk a nevünket. Ezek mind-mind a biztonságérzetet növelik a gyermekekben – fogalmazott.

A mesék és a képzelet útjára lépve

Anita mindig szerette a meséket és szeretett mesélni, de sokáig nem volt bátorsága élőszóban mesélni, azaz nem felolvasni a történeteket. Egészen addig, míg el nem kezdett képzésekre járni, és elkezdte a meséket mélyebben megismerni. – Azt tanította az egyik mesterem, hogy csak ülj le és gondolj arra, hogy te csak egy asszony vagy, aki mesél. És valóban, ha csak egy asszony vagyok, aki most mesél, akkor nem izgulok, mert tudom azt, hogy mit szeretnék elmondani és látom magam előtt a képet. Aztán fantasztikus, amikor azt látom, hogy a gyerekek tátott szájjal figyelik a történeteket. Egyébként a felnőttek is el tudnak feledkezni magukról. Látom, hogy bele tudják élni magukat a történetbe, ébren vannak, a valóságban, de ahogy elképzelik a történetet magukban, egy fantáziavilágban is – magyarázta.

Tündérmesék átölelő léleksimogatása

– Kell a beszédtechnika is, de a mesék szeretete a legfontosabb, a mesével ölelem át azokat, akik hallgatják, és akkor ez egy kis léleksimogatás. Biztos vagyok abban, hogy a mesékre szükség van minden korban. Régen a mese a felnőttek műfaja volt, leginkább férfiak meséltek. Ma is minden élethelyzetnek van egy mesei párja, és fontos tudni azt, hogy most az én élethelyzetemben mi az a mese, ami segít kijönni a kútnak a legmélyéről, vagy segít nekem legyőzni a sárkányokat. Mert ezer és ezer veszély vár ránk az utunkon, de ha a háttérben ott van egy jó útnak indító, aki a mi tarisznyánkat teletette tudással, hamuba sült pogácsával és a saját tapasztalataival, akkor bátran indulhatok. Ezt is tanítja a mese – sorolta Anita.

Egyszerű varázslat

Nem lenne olyan hatásos Kelemen Anita mesélése, ha nem lenne tündéri a személyisége, ugyanakkor a mesélés által még tündéribbé válik. Igazi bakonyi mesetündér. A saját életében is alkalmazza ezt az egyszerű varázslatot, a mesét. – Nagy szükség van a mesékre a mostani világban, mert még nagyobb szükség van manapság a kapcsolódásra, mint korábban. Arra, hogy tudjunk személyesen jelen lenni, tudjunk történeteket egymásnak átadni. Fontos, hogy tudjuk, épp mi hol vagyunk egy mesében, hol tartunk, melyik szereplővel tudunk leginkább azonosulni – mondta.

A mese az egy csoda. Régen az információ átadásának az egyik fő módja volt. Ebből adódóan ősi tudást hordoz, eleink hitvilágáról, gondolkodásmódjáról árul el részleteket. Kelemen Anitától tudjuk, hogy nemrégiben egy mesekonferencián elhangzott: ha valamiről van egy képünk, azaz el tudjuk képzelni, akkor valószínűleg meg is tudjuk valósítani. Ezért is fontos, hogy a mese fejleszti a képzeletünket. Ez a tanulás során is lényeges. 

Mindig győz a jó

A mese azért is ad biztonságot a gyerekeknek, lelki feloldást, mert a dolgok a történet végére elrendeződnek. A tündérmesékre jellemző a leginkább, hogy mindig jó a végük. A bakonyi mesékben pedig gyakran szerepelnek betyárok, Sobri Jóska és Savanyú Jóska, akik az erdőben bujkáltak. A Mátyás királyról szóló mesék közt is van olyan, ami bakonyi erdőben játszódik. Csesznek várának, nevének eredetéről szintén szól egy mese. – A mese él és itt van közöttünk, és addig, amíg mese van, van mesélő és a meséknek hallgatója, addig van remény, mert addig van jövőnk. Van élőszó és van kapcsolódás. Meséljünk magunkról is és a saját történeteinket adjuk tovább a gyerekeinknek! Addig maradunk meg, amíg majd mindig lesz valaki, aki rólunk egy történetet továbbad és mesél – zárta szavait a bakonyi mesetündér. Hallgassák meg azt a mesét is, amit nekünk mondott el! Ezt az ajándékot megosztjuk a Veol olvasóival.