Raffay Béla szobrászi világa (videó, galéria)

Raffay Béla szobrászművész eddigi életművét a változatosság és a sokrétűség jellemzi, szobrászati névjegye azonban a „kuporgó” néven ismert plasztikai forma különböző változataival jellemezhető; ezt a formát anyagban – kő, bronz, gipsz, műanyag – is és méretben is különböző, hol zártabb, hol nyitottabb alakzatokban valósította meg. A forma különböző transzformációkra is alkalmat adott, így számos szobor kiindulópontja lehet.

Raffay Béla októberben lesz nyolcvanéves, a születésnapot is köszöntő kiállításnak nem szándéka, hogy áttekintést adjon az életműről, hanem inkább betekintést szeretne nyújtani az első kiállítással 1968-ban indult életműbe, egy-egy szobrászati téma köré szervezve annak változatait; a portrék, az aktok, a marokkövek, talált tárgyak különböző plasztikai megvalósításait állítja ki, illetve egy-egy szoborról készített fotót rendel az alkotásokhoz, jelezve annak további variánsait. A rendezőelv alapja, hogy a kiállított műveken megmutatkozhassanak, illetve megjelenjenek Raffay Béla szobrászi világának jellemzői, mondta Máthé Andrea esztéta. A kiállítás kurátora hozzátette: három téma, három fő motívum köré csoportosította az alkotásokat: a női formák, torzók, aktok, a golyók, gömbök és a szellemfigurák, a kis kövekből, kavicsokból összeépített alkotások, Kórus címen, ezeket Raffay Béla a Salföldön található kövekből építette össze. Nagyon fontosak az emberi alakot formáló kuporgók, a gömbnek változatai. A kurátort mindig foglalkoztatta a figuralitás és az absztrakció összefüggése, a kettő összefonódását Raffay Béla ezekben a formákban nagyon jól megtalálta. 

A kiállítást megnyitó Kovács István költő, író, műfordító felidézte Raffay Béla első, az Eötvös Kollégiumban 1968-ban nyílt kiállítását. Szólt arról, hogy a művészt az ostoba hatalom igyekezett kisiklatni alkotói pályáról, két évtizedre tudta az élet ügyes-bajos dolgainak falanszterébe zárni. Megnyomorítása azonban nem járt sikerrel, mert a művész legyőzhetetlen nagymesterként fejben formázta szobrait. Formaérzéke talán ennek révén nyert matematikai-geometriai pontosságot.

Az itt bemutatott golyókra tekinthetünk úgy is, mint az anyagba életet sugárzó végtelenített ujjbegyek emlékműveire, fogalmazott megnyitóbeszédében Kovács István. De vélhetjük őket a táguló naprendszerek lázadó bolygóinak is. Egyikőjükből bomlik ki a lélek nehezékéül megformált Kuporgó, amelynek egy mutánsa itt fotón is látható. Elmélyülten szemlélve őt, szinte várjuk, hogy összekulcsolt kezének eltűnő imarácsából vagy gondolatainak buzgó forrásvizéből fejét felemelje. A Domonkos szerzetes talán az éhséget juttatja eszünkbe. Éhséget a valóságos kenyérre, a gyógyító beszédre és az áldozáskészség révén a lelki és testi újjászületésre. A Domonkos szerzetesre jellemző formának ez a látszólagos egyszerűsége Raffay Béla szinte minden szobrának meghatározó tulajdonságjegye. Legszemléletesebb példa erre a Csavarodó, amely körbejárásunk ritmusára egyre újabb és újabb vonalaival lep meg bennünket, s így kívülről kaleidoszkóp-Vénusznak látva őt felfogható akár szép formákat őriző optikai játéknak is.

Raffay Béla életművének ismeretében leszögezhetjük, hogy kevesen tudnak fejeket, arcokat oly hiteles kifejezőerővel, szépséggel életre kelteni, mint ő. „A szépség jelenléte számomra rendkívül fontos, az élet nemességének része. ... A szépség titok” – vallja a művész. Művészetének energiaforrása e titok megfejtésére való törekvés. Erről köztéri szobrai is meggyőzhetnek bennünket. Kovács István hangsúlyozta, a mostani bemutató igazolása Raffay Béla kiemelkedő művészetének.

Az augusztus 28-ig a salföldi Káli Fecske Galériában látható tárlat vendégeit Petrovics Miklós, a kiállítást rendező Káli Kultúrtér egyik művészeti vezetője, tervezőgrafikus köszöntötte. A megnyitón közreműködött Boró (Raffay Boróka) énekes-dalszerző.