Irodalmi emlékek a városban

A történetmesélés ezúttal Vastagh János egykori házától a Vasudvar akantuszos kapujáig tartott. A Fő téren kiderült, hogy a terület hivatalosan sosem volt így elnevezve, korábban Szentháromság, Sztálin, Lenin tér neveken volt ismert, Fő térnek 1991-től hívják. Egykor volt piactér, ahol állatvásárt is tartottak, később a cirkuszok helyszíne lett. 
Az 1970-es években Juhász Ferenc a téren volt vendége a könyvhétnek. – A közeli gyermekkönyvtár épületében megfordult Tatay Sándor és még több író Nemes Nagy Ágnestől Janikovszky Éváig. Kodolányi Jánosék szekere erre zörgött be Gulácsról, Gyulakesziből. Erre jött Diszelből Ács Ferenc. A szobrok pedig vándoroltak, a Nepomuki Szent János-szobor az Arany János utca elejéről a plébánia homlokára, a Szentháromság-szobor el a templomdombra, majd megint vissza, de nem pontosan a helyére. A tópartról a Kiskirálylány kiült a Fő térre. Mayer Pisti Glázer-reliefje és Raffay Sanyika ivókútja még mindig a helyén van – mondta az előadó.  

A Harangozó-házzal kapcsolatban az épület alapkőletételét említette, 1904. április 16-án történt meg és október 20-án már állt is a ház, amelyet Udvardi Erzsébet is megfestett. A vele átellenben magasodó tornyos Güns-házzal együtt teremtették meg Tapolca városképét, addig falusias kinézete volt csak a mezővároskának. Népáruház nyílt Tapolcán a Güns-féle ház összes üzlet- és raktárhelyiségében, a két ház között kifeszített kötélen egy akrobata sétált és produkálta magát, a jelenetet Vecsey János festőművész is megörökítette. Róth Aurél a Vastagh-házból nyitott tüzet a bevonuló Vörös Hadsereg menetoszlopára, majd azonmód főbe lőtte magát.

– A Cséby-házban tragikus szerelmi dráma történt, Terplán Eleonóráék halála. Itt nőtt fel Beszedits Margit író, költő. A Löwy Nyomdában 1891-ben készült a város újságja, abban az épületben volt az első könyvesbolt, ma a Stimmel üzlet van a helyén. Nem csupán a harctereken szenvedtünk vereséget, hiszen amit nem fegyver pusztított, azt a filoxéra vette el az itt élőktől a szőlőkben. Mégsem esett apátiába Vázsonyi Izidor, reménykedni is tudott, és az élet újrakezdésére buzdított. Elég volt neki, ha a Szent György-hegyre nézett – emlékezett a költő. 
Szólt továbbá arról, hogy a városközpontban álló egykori Pannónia szálló Dukesz Manóé volt, 1872-től Fisch Bernáté, majd 1911-ben húztak emeletet rá. – Édesanyámékat csak az átvonuló front idejére terelték ideiglenes tantermekbe, a Fő utcai Eibesütz szállóba. Légiriadókor innen siettek kettős sorokban a tavasbarlangba. Az Eibesütz és a Pannónia egybenyitásával alakították ki később az épületben az SZTK-t. A szemben levő Balaton szálloda 1852-től Mojzer Ferenc vendéglője volt, abból lett Trattner, majd a Balaton szálloda, később a helyén autóparkoló, ma pedig a bank. A tér másik oldalán Kaszás Soma boltja állt, valamint a tapolcai zsidóság első imaháza, a Berger-ház és az Oroszlán patika, amelynek eresze alatt oroszlánfejes sordíszt láthatunk – magyarázta az előadó. A Lusztig-ház Keravill lett, majd pártiroda. A Vasudvar díszes kapuja ugyancsak szót érdemelt. A népi díszítőművészet után a városi, sőt nagyvárosi képzőművészet, a jugendstil, a szecesszió nevében a 20. század elején is fölfedezték az akantuszvirág szépségét Szegedtől Budapesten át Tapolcáig. Nem csupán mozaikokon, fali ornamentikákon, de kovácsoltvas kapukon is. A tapolcai kaput Steiner Zsigmond vaskereskedő készítette, akinek a városka a víztornyát köszönheti. Kovácsműhelyének lakatosai állították össze a fővárosból rendelt alkatrészekből a víztornyot 1927-ben. Az ókori oszlopcsodákon, mozaikokon, falfestményeken, indázó szegélydíszeken és a többi ránk maradt ábrázoláson egy különös virágot pillanthatunk meg. Évezredek óta kísér minket emberöltőről emberöltőre a medveköröm, vagyis az akantusz, amely a mai napig díszíti a Vasudvar kapuját.