Templom, kápolna, plébánia, kolostor – a régész tisztázta a fogalmakat

Egy korábbi előadásán a vármegye településhálózatát mutatta be a szakember, ezt folytatta most a települések sarkalatos pontjainak, központjainak, a templomoknak bemutatásával. Kronológiai sorrendben, a legkorábbi épületektől elindulva egészen a barokk korig ismertette a jellegzetességeket. Szóba került, hogy a X. században már biztosan találkozott a magyarság a kereszténységgel, ami aztán Szent István király uralkodása alatt teljesedett ki.

A korai középkorban az egyházmegye fogalma egészen mást jelentett, mint ma, a késői középkorban pedig egy felívelés volt tapasztalható, melyben megszaporodtak a szakrális építmények, az udvarházak szerepét kolostorok vették át, ami a Bakony vidékére különösen igaz. – Néhány fogalmat azonban tisztázni kell – hívta fel a figyelmet a régész –, például az egyház egy intézményt jelent, melynek épülete a templom. A kápolna szó egyházjogi kifejezés, olyan épület, melynek környezetében nincs temető, közössége sincs. A plébánia fogalma viszont feltételezi a közösség meglétét, a plébániák a XI. századtól közigazgatási egységként is funkcionáltak. Plébániahálózatról pedig a XIII. századtól beszélünk, amit a pápai tizedjegyzék tételesen felsorol. Párhuzamos utat jelentenek az egyházi hierarchiában a kolostorok, melyek különböző rendházak alatt működnek (pálos, bencés, ciszterci).

Az előadáson megtudtuk, a tatárjárást követően, a XIII. század nagy templomépítészeti hullámában a templomok újjászülettek, a török jelenlét kapcsán megjelent a késő gótikus templomépítészet, jellegzetességeit egy-egy példával illusztrálta Pátkai Ádám Sándor, rámutatva, milyen hatással voltak a török idők, majd a reformáció az egyházi építészetre, hogyan változott az a kora újkorban vármegyénkben. Mint országszerte, így nálunk is a barokk kor az igazán meghatározó az egyházi építészetben, két okból. Egyik a törökök utáni újjáépítés, másik az időszak népességrobbanása, amikor a kisebb, középkori templomok már kicsinek bizonyulnak, nagyobbakra, újakra van szükség. – A régi romok gyakran kőbányaként végezték, jellemző ez például a Marcal mentén, ellentétben a kőben gazdag Balaton-felvidékkel.

Az előadás második részében a régész a kolostorok bemutatására fókuszált, vetített képes előadásából megtudtuk, milyen kolostorokkal rendelkezünk, mely jellegzetességek figyelhetők meg azokon.

A Pétfürdői Esték előadás-sorozat folytatódik, az időpontokról és a témákról előzetesen beszámolunk majd.