Keskeny Ildikó számára fontos az alkotás öröme, az elmélyült munka (galéria)

Amióta Keskeny Ildikó üveg- és pasztellfestő, ez már a 15. kiállítása volt, amire ugyanolyan izgalommal készült, mint az elsőre. Gondolom, így van ez minden tehetséges, szerény emberrel, aki időről időre, felkészültségének adott pillanatában kilép a közönség, ismerősei, barátai elé. Csakhogy mint minden sors, az övé is egyedi.

László Péter, az ismert művészettörténész megnyitójában körvonalazta Ildikó életrajzának ide vonatkozó részét: a Dunántúl Athénjének is nevezett városban, Pápán született. Édesapja gyönyörűen hegedült, anyukája imádta a verseket. Nem csoda hát, ha Ildikó kisgyermekkora óta érdeklődött a művészetek iránt; kis képregényekkel kezdte, majd verseket, novellákat írt. Jó az, ha az ember elmondhatja magáról, mindig a kreativitás, az alkotás iránti vágy jellemezte. És itt jött a csavar, mégsem valamely művészeti irányzat mellett köteleződött el, hanem, ügyvéd lett, aki ma is praktizál. Ezen a pályán is szükség van a kreativitásra, a logikus gondolkodásra, szinten tartott ismeretanyagra, és nem utolsósorban empátiára, mert a jogi munka során a nehéz élethelyzeteket megismerve kell megpróbálni segíteni, tanácsot adni. Ez ennek a pályának a nehézsége és a szépsége, mert, ahogy fogalmaz, mindennek ugyanazon a ponton van az előnye, ahol a hátránya.

Keskeny Ildikó számára a festészet nem csupán hobbi, hanem a lélek mélyén rejlő vágyak és érzések megfogalmazásának eszköze. A jogi pálya komolysága mellett a színek és formák játékos kavalkádja nyújt számára örömet és kikapcsolódást. Így kívülről nézve logikus, hogy a fajsúlyos szakmai tevékenység, a hivatás mellé beépült a szép, könnyű, színes lebegés, mert valami nagyon hiányzott. Ez volt 2000-ben, Ildi akkor kezdett festeni. 
Hálásan sorolja mestereit, elsőként a pápai Horváth Lajos festőművészt, akitől az alapokat kapta. Úgy emlékszik, türelemmel, de szigorú kritikusként tanította. Sohasem volt bántó, mindig lehetett rá számítani, például azokra a szemvillanásokra is, amelyekben a véleménye megnyilvánult. 
Ildikó üvegképeket is készített, a pasztellt az Alsóörsi Föstőörsben szerette meg. Pósa Ede festőművész kurzusaitól nyert festőként is lendületet, nála finomodott pasztelltechnikája. Sorolja a művésztelepeket, versenyeket, amelyek mindig előre vitték, akárcsak a mú­zsák között megismert segítői, barátai. Azt mondja, fontos számára az alkotás öröme, az elmélyült munka. 
A legutóbbi idők törekvése pedig: a színek és formák összehangolásával dekoratív, meseszerű képeket készíteni, mert a szépség apró mozaikjai megörökítésével szeretne a nézőnek örömet szerezni, hogy aki rájuk néz, úgy érezze, hirtelen kisütött a nap. 
Keskeny Ildikó legutóbbi kiállításával még tovább ment: azon túl, hogy a megnyitón megjelent sok-sok embernek tartott tárlatvezetést, a kiállítás ideje alatt is bármikor megtette ezt. 

Jelenlétei egyike egészen különlegessé vált: a költészet napján éppen a könyvtárban volt, de ott tartotta összejövetelét a Bölcsek Kávéháza is. A civil szervezetre mindig jellemző barátságos kávéházi találkozó ezúttal szintet lépett, Ildikó és lírai képei közé belibbent a költészet múzsája, Kalliopé is, még emlékezetesebbé téve a délutánt minden jelenlévő számára.