Hajsza a szürke nyúl után: a balatonalmádi költő tíz unokájának ajánlja húsvéti történetét

A színekben tobzódó és rajzokkal eligazító (Vecsey-Körmendi Andrea munkái) kiadvány élményt adó sétára, szemlélődésre invitálja az olvasókat, kicsiket s nagyokat. Kis hősünk, Balázs Marci egy rajzolt, emeletes és erkélyes házban, játékok és mesekönyvek között él, s egy nap gyerekkocsiban felfedező útra indul anyukájával. Tudja, hogy a szobán kívül létezik egy másik világ is. Első állomás a kert, amely virágaival és bokraival „kész csoda”. Marcit lenyűgözi a látvány, ám lassan megismerkedik a kerten túli élettel is, az utcák, boltok, macskák, kutyák és kurrogó galambok környezetével. S ott nyújtózik a városszéli, csillogó vizű tó halaival, békáival, szálldosó madaraival és bográcsos faházával. 

Vecsey Kiss Mária hamisítatlan idillt teremt művében. A költőnő szülőként és nagymamaként mestere annak, hogy megnyerje a mesét hallgató vagy olvasó gyerekek szívét, szeretetét. A Marci meg a Balázs nyúl szélesre tárja előttük az őket körülvevő kis világot. A kukoricaföld szemtelen madarait riogató csutkabábuján boldogan nevet a kisfiú, de a templomi szentmisét „ájtatosan pislogva” üli végig. A meghitt miliőt aztán felváltja az apával folytatott erdei barangolás. Ekkor bukkan fel a fák között nyargaló, bátortalan szürke nyuszi. El is bújik az üregében. Az állat rabul ejti a srácot, aki a neve után Balázs nyúlra kereszteli. Később anyjával vándorútra indulnak a traktoroktól pöfögő, dülöngélő szénakazlú szántóföldön, hogy répát szedjenek a nyuszinak. A szeletek egy nyuszilakba kerülnek, de sajnos Balázs nyúl nem mutatkozik többé. Végül egy rajzban kel életre. Marci immár tőle várja a húsvéti piros tojásokat. 

A verses mese nemcsak aktuális, hanem érzelmeinkre is ható olvasmány az ünnep közeledtével.