Tél – Balaton – irodalom

A 19. században inkább a prózai munkák dominálnak, lírai művek nemigazán örökítettek meg részleteket a téli Balaton festői világából. Elsőként Csokonai Vitéz Mihály Dorottya vagyis a dámák diadalma a Fársángon (1804) című vígeposzának Első könyvében olvashatunk a téli Balaton befagyott jégpáncéljáról, amely telente biztosította az átjárást az északi és a déli part között. Ma már szokatlan ez a jelenség, hogy országutak támadtak a Balaton jegén, de a 19. század elején, Csokonai idejében szekérrel áthajtani Tihanyról Szántódra, teljesen természetes esemény volt. Általjött a jégen Tihany hegyfokánál;/S kiszállván Balaton Szántódi révére,/Az áldott országba Somogyba beére.” – írta Csokonai.

Hrabovszky Dávid, Néhány levelek Balatonról, és Balaton mellyékéről írott munkája, a 19. század első harmadában, 1826-ban keletkezett. Leírása nem kifejezetten szépirodalmi munka, inkább földrajzi, ökológiai, természeti jelenségek összegzése. 1826. januárjára keltezett írásaiban a balatoni, téli halászatról tudósított, de leírta részletesen a „riadás”, azaz a rianás jelenségét is:Ezen téli zajos tűneményt riadásnak nevezik a Balaton mellyékiek, s ekkor nagy nyílások támadnak a jégen, mellyeket a tapasztalt lovakkal keresztül szoknak ugratni, külömben írtóztató veszély lebeg az útasokon.” – fogalmazott.

A befagyott Balaton jellegzetességeinek és szépségének leírására Jókai Mór Az aranyember (1872) című regényében lelhetünk rá. Jókai huszonöt évet töltött nyaranta Füreden. E tartózkodás sarkallhatta balatoni vonatkozású témák megírására. Az aranyember lírai képei a balatoni tél csodavilágába kalauzolják az olvasót, pedig állítólag Jókai a regény megírásakor még nem látta a Balaton jégtükrét. Eme leírás a Jég című fejezetben olvasható. Timár Mihály ugyanis feledni utazik a balatonparti nyaralóhelyére, ahol találkozik egy Galambos nevű halásszal. A halászok égi jelnek veszik Timár érkezését, hiszen napok óta nem tudják kifogni a „fogaskirályt”. Az igen búskomor és zaklatott Timár a befagyott Balatont és a halászok készülődését figyeli. Jókai a téli, balatoni virradatot festői ecsettel önti szavakba: „Timár messze behaladt a jégtükrön. Most virradni kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínű kezdett lenni, mire az óriási jégtükör csodálatosan színt változtatott, mintha élesen kétfelé volna osztva: az egyik része violaszín és rézvörös színt vesz fel, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín éggel érintkező fele azúrkék marad. A tünemény pompája növekedik, amíg az

ég egyre világosul; a skarlát, az aranyaz égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor a téli nap fénytelen, ízzó gömbje feljön a látókör violabarna ködei közül, tűzszínű páráktól körülragyogva s letekint a ragyogó jéglapra, ilyen varázsképet semmiféle tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel két igazi égen.”

A prózai téli balatoni tájképek sora azonban ezzel még nem zárul le. Eötvös Károly – aki a 19. század végének kiváló elbeszélője volt – írta meg az első „Balaton monográfiát”, Utazás a Balaton körül (1901) címmel, mely tájleírások, anekdoták, megtörtént és mesés történetek könyve, s bővelkedik a balatoni télről szóló fejezetekben is. Az első ilyen rész az, amikor Eötvös rácsodálkozik a kietlen téli balatoni tájra. De találkozhatunk Eötvösnél egy olyan eset leírásával is, amikor a Balaton jege beszakadt. A leírás szerint az 1830-as években egy lakodalmas menetet, s az ifjú házasokat nyelte el a jég: „A kocsi alatt leszakadt a jég, s lovak és emberek a víz alá merültek. A kocsirúd vége kiállott a vízből, hátulsó kerekei a feneket érték. Lovak a rúd mellett, emberek a kocsiban, mintha semmi sem történt volna. Halott volt valamennyi. De a kocsis akkor is tartotta a gyeplőt, s a vőlegény akkor is tartotta menyasszonya kezét, s a menyasszony akkor is nyitott szemmel mosolygott.” Hasonlóan tragikus történet az alsóörsi és a balatonfőkajári halászoké is, akiket szintén a jégpáncél és a vihar kerített hatalmába, mert akármennyire is kellemes még télen is a Balaton partján időzni, azért: „A téli Balaton nem enged magával játékot űzni.”

Ezekből a szépirodalmi részletekből is jól látszik, hogy szemkápráztató a téli Balaton világa, de egyben óvatosságra is int bennünket.