Boldogságom éjszakája (képgaléria)

Tény, hogy a műfaj nem a fergeteges, harsány, egymás nyakába ugró vidámságról szól, sokkal inkább érzelmekről – no nem a színpadiasan megjátszottakról, hanem a valódiakról, a bensőből, sokszor mélyről felszínre hozottakról. Minderre még a tangót nem vagy csak felszínesen ismerők is ráérezhettek a koncertet adó Puerto Tango együttesnek köszönhetően. A Vörös Eszter bandoneonos, Gárdos Éva zongorista, Selmeczi Gábor hegedűs, Környei Miklós elektromos gitáros és Vörös Viktor nagybőgös alkotta kvintett megszólaltatta a tangózene nagyjából 140 éves történetének ismert és kevéssé ismert darabjait, az érzelmek és hangulatok elképesztően széles tartományát bejárva, hűen megidézve a viszonylag fiatal, változatos etnikai összetételű, magát egységes és büszke országként a világtérképen elhelyezni kívánó Argentína, valamint annak izgalmas fővárosa, Buenos Aires hangulatát. 

A hangszerekben rejlő lehetőségeket a lehető legteljesebb mértékben, bámulatosan kreatívan kihasználó művek a virtuozitás csúcsai. A csodájuk, hogy ennek ellenére sem érezni azokat öncélúaknak, a földi halandóktól elérhetetlen magasságba elemelkedetteknek. Kihallani belőlük a nagy horderejű közösségi kérdéseket, a közösséget alkotó emberek örömeit, drámáit, és talán egy kicsit az óhaza utáni nosztalgiáját is. Ezt pedig ösztönösen megértik bárhol a világon. Ahhoz, hogy ez az emberközeliség tökéletesen átjöjjön, természetesen szükség volt a Puerto Tango tagjaira, akikből sugárzott a játék őszintén átélt öröme.

Az esemény második részét, a bált megnyitó fővédnökök, Hegedűs Barbara, Veszprém alpolgármestere és Pap Máté, a Veszprémi Szakképzési Centrum kancellárja maguk is a veszprémi tangóközösséghez tartoznak, jól példázva, hogy az milyen sokszínű. Lám, a számok és a leírható törvényszerűségek világából érkező, matematikus–közgazdász Pap Mátét is beszippantotta ez a varázslatos világ, amelytől mi sem áll távolabb, mint a résmentes kiszámíthatóság. Annál jobban áthatja az eredendő, az önmagunkba és a társunkba vetett bizalom, a saját életünk kiteljesíthetőségének, az életben minket elkerülhetetlenül érő fájdalmaink feldolgozhatóságának és a továbblépésnek a hite. A derűlátás.

A parkett szinte végig tele volt a táncoló párokkal. Idősebbekkel, fiatalabbakkal, a tangó rejtelmeiben otthonosabban mozgókkal, kezdőkkel, alacsonyabbakkal, magasabbakkal. Az éjfélt közelítve sem vált foghíjassá az Ipari technikum tágas könyvtára. Ez mindent elmond. Ilyen élménnyel a tarsolyunkban bátran vághatunk neki 2024-nek.

Mi noche triste, ami szabad fordításban annyit tesz: Bánatom éjszakája. Ez a címe Carlos Gardel beteljesületlen szerelemről szóló, először 1917. január 3-án játszott, világhírű, ikonikus tangódalának. Nos, ez az éjszaka most a boldogságé volt. Amely marad is.