Dickens, Klimt és a barátság

Velem egykorú, falun élő rokon hölgytől érkezett. Dunsztom sem volt, hogy az idézett óhaj kitől származik. Zita, aki csaknem 70 éves koráig általános iskolában, majd középiskolában tanított magyart, történelmet és franciát, az özvegysége után még intenzívebben falta a könyveket, mint korábban. Hetente ötöt-hatot is kivégzett. Csakis az egyikből másolhatta ki a fentieket. Remélem, sokan vagyunk olyanok, akik maximálisan azonosulni tudunk a citátummal. Elektronikus üzenete végén arra kért, hogy hívjam fel. Felkészültem rá, hogy különleges kívánsággal rukkol majd elő: szerezzek neki meg egy ritka könyvet. Ismerte a szokásomat, bárhol járok, betérek az antikváriumokba. De nem erről volt szó. Először rákérdeztem az idézetre. Charles Dickens angol író Szép remények című regényéből eredt. Zita most éppen Dickens minden napra című, füveskönyvszerű gyűjteményét olvasgatja. Aztán minden átmenet nélkül magyarázatba fogott; mérhetetlen boldogságot érez akkor is, ha a szobája falán függő, nagyméretű naptárra pillant, melyen a szecesszió és a modern művészet halhatatlan mesterének, az osztrák Gustav Klimt alkotásainak reprodukciói láthatók. Klimt (1862–1918) agyvérzés után spanyolnáthát kapott, és tüdőgyulladásban hunyt el. 

Zita a 2023-as naptárat annak idején még a futárnak fizetve kapta meg Budapestről, ám mostanra megváltoztak a feltételek, utalni kell a naptár árát. Sopánkodott, ő erre képtelen. Mindent csekken fizet be. „Gyurikám, szerezd meg nekem, vannak Pesten ismerőseid.” Na, ők aztán prüszkölnének, ha a XVI. kerületbe kellene menniük a naptárért. Nem tehettem mást, internetes rendeléssel és utalással próbálkoztam, de miután ügyefogyottan már az ötödik megrendelt darabnál tartottam, feladtam. Nyomás, telefonáltam Editnek, aki velem együtt Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő rajongója. Akcióba lépett, töröltette téves megrendelésemet. A szívós, elnyűhetetlen, jóval a 70 feletti hölgy – idén Új-Zélandon, Svájcban, Rómában és Egyiptomban is megfordult repülővel – megkönyörült rajtam, a XIII. kerületből „kirándult” a jóval távolabbiba. Edit örökké a „tűz” közelében tartózkodik, könyvbemutatókra, koncertekre, színházi előadásokra jár, és lelkesen beszámol olvasmányélményeiről. A példás, töretlen barátság szellemében órákat buszozott, hogy Zita a falinaptárban gyönyörködve boldog legyen jövőre is. Klimt azóta már ismét „beköltözött” a falusi házba.