2023.10.18. 17:30
Szilágyi Lackó-emlékkiállítás a veszprémi Utcagalériában
57. Ennyedik életévét töltötte volna be Szilágyi Lackó most, október 17-én. Lassan 17 éve lesz, hogy különös alakja eltűnt a veszprémi utcákról, boltokból, buszokról. Könnyen kiszámolható, hogy mennyi jutott neki itt, a Földön. De az a kevés micsoda tömény esszencia...
Fotó: Fülöp Ildikó
A városnak aligha akadt olyan lakója, aki nem ismerte a „punkot”, legalább látásból. Sokan szánakozva mosolyogtak rajta, mások megbotránkoztak a láttán. Hát még akkor, ha vele volt a felesége és alkotótársa, Szilágyi Zoé festőművész. A gyerekek meg sokszor autogramot kértek tőlük, emlékezett vissza Szilágyi Zoé, a Lackó felesége a keddi megnyitón. Nyilván nem sokat értettek a jelenségből, talán annyit éreztek, hogy ez valami szokatlan, bátor dolog, ami szembe megy azzal a megfelelési kényszerrel, amellyel már zsenge koruk ellenére volt szerencséjük megismerkedni. A ’90-es években vagyunk, egy vidéki városban, ahol akkortájt egyszerre volt jelen az izgalmas underground – ugye, megvan a korát évtizedekkel megelőző, fogalommá vált Enyhe Fintor? –, illetve a nyárs- és kispolgárias attitűd. Később egyre többen mondták, hogy a Lackó agresszív, érdemes elkerülni.
Zoé szerint viszont a világ legjószívűbb és nagyvonalúbb embere volt, aki simán odaadta a bőrdzsekijét a fázó hajléktalannak. Örökbe. Erről nem tudtak vagy akartak tudni azok, akik eleget bántották szóval, elhallgatással és olykor tettlegesen is. Ő meg senkit se bántott, csak ücsörgött magában az azóta már eldózerolt törzshelyén. Agresszív – hát persze... Ahogy az a zseniális emberekkel lenni szokott, az ő értékét is a halála után ismerték fel szélesebb körben. Büszkeségféle érzéssel kezdték emlegetni, hogy a Dózsa György Általános Iskolába járt, aztán meg a képzőművészetire. Nem kevesen voltak, akik Lackó élettörténetébe beleásva magukat – nagyon azért nem kellett kutakodniuk, elég volt a Gugli találati listájának elejét megnézni – szabályosan megdöbbentek. A legnevesebb iskolákban végzett tanulmányok, rangos ösztöndíjak, barna csomagolópapírra, zsírkrétával készített, párizsi második helyezett David Bowie-portré. Meg a sok-sok évvel előre látott-megfestett vörösiszap-katasztrófa, Notre Dame-pusztulás. Spontán írt dalszövegek, amelyek azután valóra váltak. Lehet, hogy Lackó valami sokkal több volt annál, amit az életrajzi címszavak takarnak? Ezt nem vettük észre?
Szilágyi Lackó-emlékkiállítás a veszprémi Utcagalériában
Fotók: Fülöp IldikóDe jobb későn, mint soha. 2013 óta egy országosan is egyedülállónak számító utcagaléria viseli Lackó nevét és remélhetőleg állandóan látogatható lesz utolsó lakhelye és műterme a veszprémi Miklós utcában. Addig is bárki elsétálhat az utcagalériának helyet adó körforgalomig, ahol március 31-ig látható a Szilágyi Zoé alkotásaiból összeállított emlékkiállítás. Lackó egyedül a Lackó a mindenségben című festményen tűnik fel. A kép mintegy összegzi a műfaji és egyéb kategóriákba nem beleszuszakolható művész munkásságát, a jelenség lényegét. Amely a maga teljességében nem fogható meg sem leírt, sem kimondott szavakkal, sem tudományos igényű művészettörténeti tanulmánnyal. De a Lackóval szimbiózisban élő-létező Zoé képein keresztül közelebb kerülhetünk hozzá. Nem az eszünkkel: a lelkünkkel.