Balaton, nők, rézdomborítások +fotók

A festmény és rézdomborítás tárlat megnyitóján Fazekas Orsolya, az intézmény vezetője köszöntötte az érdeklődőket, majd az alkotó menye, Vecsei-Szeitz Anett méltatta a művészt.

Amint elmondta, Vecsei János Tapolcán született 1948-ban, ott él és alkot. Tanulmányait a Tapolcai Általános Iskolában kezdte, rajztanára, Zentai Pál festőművész már korán felfigyelt a jól rajzoló gyermekre, és magával vitte az általa vezetett, felnőttekből álló Batsányi Művészkörbe, ahol három éven át különös figyelemmel képezte. Tanulmányait Budapesten, a Vasútgépészeti Technikumban folytatta, ahol rajztanára ajánlására négy éven át volt tagja a Budapesti Vasutas Képzőművész Körnek. Mestere Farkas István szobrászművész volt. A technikum elvégzése után visszakerült Tapolcára, ahol a művészkörnek negyven éven át volt tagja, és az évek során több csoportos kiállításon vert részt. A munka mellett szabadidejében és éjszaka festett. Komolyabban csak az ezredforduló óta és nyugdíjba vonulásától foglalkozott festészettel, ekkortól rendszeresen rendezett egyéni kiállításokat, és több csoportos bemutatkozáson vett részt. 

– Műterme a szabad mindenség, környezete, szűkebb hazája, a Tapolcai-medence csodálatos tanúhegyei. Megragadja a szigligeti, a badacsonyi öböl örökké változó színvilága, a Balaton meg-meg újuló víztükre, a tapolcai tópart és a város régi házainak sora. Ahogy magáról vall: nap- és a vízimádó. A fények és a napszakok csodálatos játékát, mint egy óriási tükör, igazán csak a víz tudja visszaadni, a kiállítás képeit is a természetből ellesett fényjátékok ihlették. Vecsei János alkotásait nem lehet egyetlen irányzathoz sem besorolni. Stílusa egyéni, önerőből fejlesztette magát. Használja a mai kor festészeti technikáit, színvilága tiszta, derűs, még modern képein is vigyáz, hogy azok mindenki számára érthetőek legyenek. Törekszik arra, hogy az őt megihlető témát, a táj szépségét a nézőnek át tudja adni – mondta a kiállítást megnyitva Vecsei-Szeitz Anett.

Beszélt továbbá arról, hogy az alkotó három csoportba rendezte a kiállítást. Szűkebb táját festményein, olaj- és pasztellképein mutatja be, de elhozta a nőket ábrázoló rajzait és rézdomborításait szintén. 

Alkotásaihoz kisebbik lánya, Herczeg-Vecsei Katalin írt haikukat. 

Németh István Péter tapolcai költő az alkotásokhoz írt feljegyzése szerint a Balatont este és hajnalban, rianás szelében és káprázatok nyarában egyaránt láttatja Vecsei. A tapolcai Malom-tavat és a Balatont egy patak és a képzelet ezer szála köti össze az itt élők számára. Mintha a tavacska közepében levő, kőből rakott köröcske volna az álmok origója, úgy tért és tér vissza és vissza Vecsei János minden korszakában ehhez a belső középponthoz.

A megnyitón az alkotó megköszönte a résztvevők érdeklődését, az eseményt unokái, Moór Dóra és Herczeg Réka színesítette hangszerszólóval, énekkel.