Púder vattával, selyemmel - Természetközeli installációval mutatkozott be a tapolcai képzőművész

A fiatal kortárs művész az Eszterházy Károly Főiskolán és a Magyar Képzőművészeti Egyetemen eltöltött években főként a festészetet helyezte előtérbe, az utóbbi időszakban inkább a helyspecifikus és mobil installációkkal ajándékozta meg a nagyközönséget. A szeptember végéig látható kiállítás egyéni látásmódot tükröz, anyagát tekintve vatta, selyem és vászon jól átgondolt egyvelege.

– Nemcsak alkotásaimban, de mindennapi életemben is fontos szerepet játszik a természet, a környezet. Ezt hallva talán első pillanatban furcsának tűnhet a vatta használata, azonban semmi sem történik véletlenül. Egy vállalkozástól kapok olyan anyagokat, amelyek már újrahasznosítottak, de további felhasználásuk már erősen korlátozott. A képzőművészetben viszont olyan alapanyagként szolgálhat, ami számomra létrehozza a „vásznat", amit jelen esetben természetesen átvitt értelemben kell értelmezni. Festő is vagyok, így vászonnak tekintem a térbeli kiterjedéssel rendelkező alkotások kereteit. Ha már a kereteknél tartunk, meg kell említeni: tanulmányaim kezdetén az emberi test adott keretet, ma pedig a természet organikus elemei nyújtanak számomra kimeríthetetlen alapokat magához az alkotáshoz. A selyem viszonylag új anyag nálam, azonban itt is a keret a kulcsszó. Mindig érdekelt a keretezés, úgy költői megközelítésből, mint festészeti szempontból. Manapság az úgynevezett vakrámákat használják a festők, tulajdonképpen egy fakeretre feszítik fel a vásznat. Ebből szerettem volna kitörni a vatta és a selyem használatával. Utóbbi egészen más töltést, barokkos hangsúlyt ad magának az alkotásnak, míg a vatta a mulandóságot és az állandóságot is egyszerre testesíti meg – fogalmazott Adrienn.

Installációjában központi téma a fa, annak hármas tagozódása. A lombkorona a menny biblikus atmoszféráját, a törzs a purgatóriumot, a gyökérzet a pokol világát idézheti az emberben, ám a felszín alatti tér éppen láthatatlanságával rögzül különös entitássá. Adrienn ez utóbbi témát vette górcső alá, s mutatta meg mindazt, amit az emberi szem nem érzékelhet, ráadásul olyan tulajdonságokra is rávilágít a növényvilág működése kapcsán, amelyek hasznosak és követendőek lennének az emberi viselkedésben is.

A kortárs művész saját bevallása szerint már egészen apró gyermekként élvezettel rajzolgatott az édesanyjától kapott színes ceruzákkal. Már óvodásként képes volt elmélyedni ebben, aztán az általános iskolában rajz szakkörösként is kapcsolódott a képzőművészethez, majd gimnazistaként érett meg benne a konkrét elhatározás. Érezte, tudta, végül biztos volt abban, hogy milyen pályát, utat szánt neki a sors. 

A „kijelölt" út első szakasza Tapolcától egészen Egerig vitte Adriennt, az érettségi után az Eszterházy Károly Főiskolán folytatta tanulmányait. – Olyan óráim voltak, mint művészettörténet, alternatív festés, zenére festés. Nagyon örültem, hiszen régóta ezt szerettem volna, és már az első hónapokban látszott, hogy megtaláltam a helyemet. Egri tanulmányaim befejezése után Budapestre kerültem a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, majd ennek elvégzése után további öt évig a fővárosban maradtam. Több emlékezetes kiállításom volt, de talán a Púder névre keresztelt négytagú formációnk tárlata mérföldkőnek is tekinthető életemben. Ott voltunk négyen, friss diplomával a kezünkben, úgy, hogy festőként nem túl sok állásajánlat fogadott minket. Az egyik galériában felfedeztünk egy borzasztó kiállítást, s jeleztük a tulajdonosnak, hogy szeretnénk bemutatkozni. Egy estére kaptunk engedélyt, így lepakoltuk a képeket, s helyette a sajátjainkat helyeztük el. Az akció hatalmas sikerrel zárult, a zenés tárlatnyitóra nagyon sokan jöttek el. Mi pedig leszűrhettük a tanulságot: azt, hogy nekünk kell elébe menni a dolgoknak, csak úgy, magától semmi sem fog működni. Azóta számos csoportos és egyéni kiállítás részese lehettem – tette hozzá Adrienn, aki három éve tért vissza szülővárosába, bár ezt az állapotot nem tekinti véglegesnek. Jelenleg tapolcai műtermében dolgozik, ahol jól érzi magát, de a folytatást illetően még nem döntött.

Dér Adrienn 2015-ben a Csók István-pályázat fődíját nyerte el, 2016-ban a Fundmenta Amadeus nagy alkotói díjat, 2017-ben Budapesten a fiatal tehetségekért program különdíját kapta. 2021-ben a Budapest Galéria Művészcsere programjának ösztöndíjasa lett, 2022-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja és az MTRM Art Gallery képzőművésze.