Legyen harang a csárdapusztai kápolnában!

Ez a terület egykor közvetlenül kapcsolódott ahhoz a birtoktesthez, amely a néhai magyar kormányzóelnök, Kossuth Lajos apósának, Meszlényi Jánosnak a tulajdona volt a XIX. században. A barokk stílusú Szentháromság kápolna – amelyet a népnyelv mindmáig csak Kossuth-kápolnaként emleget – a XVIII. században épült, építtetője Török Sándor földesúr volt, aki valószínűleg sírkápolnának szánta, mert alatta egy nagy kriptaépítmény található. Valamikor itt őrizték az altöttingi Szűz Mária kegyszobor másolatát, amelyet a Bakonyszentivánra telepített bajor parasztok hoztak magukkal. Ma a bakonyszentiváni római katolikus templom féltett kincseként tartják számon.

A csárdapusztai imahelynek mintegy ötven éve gondnoka a bakonyszentivániak kántora, a német nemzetiségi önkormányzat vezetője, Földing Ernő. Ennek a csupa szív embertársunknak a legfőbb érdeme, hogy ez a műemlékvédelem alatt álló szerény kis épület sok évtizedes romos állapot után ismét megújulva szolgálhatja a híveket, és igazi Kossuth-emlékhellyé válhatott. Ernő évszaktól függetlenül, fáradhatatlanul fogadja a Csárdapusztára látogató hívő zarándokokat, a kossuthi hagyományok őrzőit, a bejelentkezőket, vagy csak az arrafelé tévedőket, és mindig lelkes szeretettel beszéli el mindenkinek a helyhez kapcsolódó érdekességeket. Feltétlenül meg kell említenünk a tudós Gazdag G. László nevét is, aki családi szálakkal kötődik a környékhez, és aki a közelmúltban A csárdapusztai kápolna titokzatos története címmel egy szép kötetet állított össze. Aki a legnépszerűbb közösségimédia-felületen járatos, az a Csárdapusztai kápolna oldalon is felfedezhet számos különleges információt. Most például Legyen harang a csárdapusztai kápolnában! címmel tett közzé felhívást a két lelkes lokálpatrióta, hogy aki tud, segítsen a szükséges anyagi források előteremtésében, hogy a kápolna következő Szentháromság-ünnepén – és nem mellesleg Kossuth Lajos halálának 130. évfordulóján, valamint neje, Meszlényi Terézia születésének 215. évfordulóján – 2024-ben már harangszó hívhassa és köszönthesse a Csárdapusztára érkezőket. 

Meszlényi Terézia római katolikus vallású volt, míg Kossuth Lajos evangélikus. Házasságkötésük szokatlan, megalázó körülmények között történt Pesten, a belvárosi plébánián 1841. január 9-én, miután Kossuth nem adott reverzálist (házasfelek írásos megegyezése a születendő gyermekek vallásáról vegyes házasság esetén). Az esküvő szinte mindenben emlékeztetett az 1840-es püspökkari körlevél és prímási enciklika szellemére: templomon kívül, karing és stóla nélkül, minden egyházi szertartást mellőzve, áldás nélkül tudomásul véve a házasságot. Feichtinger Domokos belvárosi plébános, címzetes aszódi prépost a parókia egy oldalszobájában, „ünnepélytelen egykedvű hanyagsággal” csupán tudomásul vette a házasság létrejöttét, ami Kossuth környezetében, a násznép köreiben óriási felháborodást keltett. Ezek után nem lehetett véletlen, hogy a hitbuzgó, katolikus após, Meszlényi János egyházi áldásban kívánta részesíteni a házasságot. Ezért a nászútról hazatért és Kisdémre látogatott ifjú pár frigyét a csárdapusztai kis kápolnában áldatta meg. Mivel a pápateszéri római katolikus egyházközséghez tartozott a kápolna, valószínű, hogy a szertartást végző személy Markovics János, az akkori esperes-plébános volt. Sajnálatos módon az eseményről és annak pontos idejéről plébániai feljegyzés nem található, csupán feltételezhető, hogy az 1841. február vagy március hónapban történt meg. Ezt hirdeti a kápolna falán az az immár lassan kerek harminc éve meglévő, Kossuth-Meszlényi domborművel díszített vörös márványtábla, amely Raffay Béla szobrászművész keze munkáját dicséri.  

Kerecsényi Zoltán, a Kossuth Szövetség Veszprém vármegyei titkára (Pápa)