Csipkebokor inspirálta Ircsik Vilmos meseregényét

A 79 éves Ircsik Vilmos az ELTE-n szerzett magyar–orosz–német szakos középiskolai tanári diplomát. Rövid ideig volt újságíró és pedagógus, aztán a ’90-es években a veszprémi Új Horizont című lap munkatársa, majd olvasószerkesztője lett. Öt évig a Nagyvilág német és orosz rovatát vezette. Műfordítónak indult, ennek hatására születtek az első prózai művei. Azóta folyamatosan jelennek meg regényei és novelláskötetei, 2000-ben az összegyűjtött versfordításait is kötetbe foglalta. A közéleti kiállás jegyében jutott el a publicisztikához. Az esszéista első meseregénye a Csodás csipkebokor, ami egy korhatár nélküli mű: egy hétbe sűrítve mutatja be egy Kari nevű fiú önmagára eszmélését, találkozását az élet nehézségeivel, az emberi kapcsolatok bonyolultságával és a Lánnyal. Ők ketten alkotják az elbeszélés fantasztikus vonulatát, míg a középpontban a közeli parkban található, a szépségével rabul ejtő csipkebokor van, ami mellett régóta elsétál az iskolába menet, és amit egy ottani építkezés miatt a kivágás veszélye fenyeget.

– A szerző finom humora a gyerekeknek közelebb hozza az olvasnivalót, magát az olvasást, miközben természetszeretetre is nevel. A csavarokkal átszőtt könyv világos vonalvezetésű, abban kultúrkincseket kapunk, bibliai és klasszikus utalások mellett, a karaktereket kevés eszközzel megteremtő szerző pedig metaforákkal támogatja meg a mondandóját. A középpontban az áll, hogyan lehet megmenteni egy csipkebokrot – mondta a megnyitón Kilián László, a Művészetek Háza irodalmi programigazgatója, aki az esten a szerzővel is beszélgetett.

Ircsik Vilmos elárulta: a téma feldolgozásában segítségére volt a műfordítói munkássága és két szovjet-orosz író. – Jurij Nagibin finom lélektani eszközökkel, mindenféle infantilizmus nélkül, önálló személyiségként ábrázolja a gyermekszereplőit, akikben a maguk szintjén szintén felmerül a „lenni vagy nem lenni?” kérdése. Venyamin Kaverin pedig játszi könnyedséggel képes lebegtetni a figuráit a valóság és a gyermekhősök fantáziájának világában.

Mint kiderült: Ircsik Vilmos régóta kocog, az útjai során – egy beépítetlen területen – egy évig valóban élvezhette egy csipkebokor látványát, ami inspirálta a regény megírásához.