Brazília van a fókuszban a veszprémi kiállításon

– Az EKF programsorozaton belül főként Európának akartuk megmutatni magunkat, de mint láthatjuk, az elnyert cím által olyan barátokra is szert tettünk, akik előzetesen nem is voltak a horizontunkon. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy milyen keveset tudunk egymásról, noha a történelemben sok minden összeköt bennünket. Ez a két világégés közötti Brazíliát dokumentáló tárlat a magyar emigrációnak is emléket állít, miközben megismerhetjük egymás kultúráját, történelmét – mondta megnyitójában Navracsics Tibor. A területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter után Hegedűs Barbara, Veszprém alpolgármestere gondolatébresztőnek nevezte a galériát, amelynek révén vármegyeszékhelyünk a nagyvilágnak is bepillantást enged magából.

A Vár utcai Simoga-házban a brazil nagykövetség a veszprémi Művészetek Háza közreműködésével hozta tető alá A száműzetés öröksége című tárlatot. Brazíliába az előző század első felében közel 15 ezren menekültek. A mostani kibővített, korábban Genfben és Budapesten is járt biennálé 38, többségében európai zsidó menekültet – köztük egy tucat magyart – hoz előtérbe, akik a távoli országban kiemelkedőt alkottak, hozzájárultak az ottani fejlődéshez, többek között a zene, a színház, az irodalom, a műfordítás, a közgazdaságtan, a tudomány, de még a labdarúgás területén is – tudtuk meg Susan Kleebank brazil nagykövettől. A fővárosi MTK-ból indult Kürschner Izidor a kivándorlását követően a Flamengo és a Botafogo edzője is volt, a klubokkal remek eredményeket ért el, ezért Rióban szobrot is állítottak neki.

A szeptember 29-ig látható kiállításon az érdeklődők külön teremben tekinthetik meg a hazánkból elmenekültek életét és brazíliai munkásságát. Az S-stúdióban ott vannak az osztrák, zsidó származású Kurt Klagsbrunn fotói is, aki Bécsből emigrált Brazíliába, ahol menedékre, majd új hazára talált. A fotóművészt lenyűgözte a befogadó ország, az érzékenységével és humorérzékével pedig mindig új nézőpontot fedezett fel az emberekkel, a tájakkal és a kultúrával kapcsolatban; neki köszönhetően a brazilok újszerű látásmódot alakítottak ki a szülőföldjükről. A képei érzékeny módon dokumentálják a menekültek odaérkezését is. A kiállítások hozzájárulhatnak a totalitarizmus elől menekülők emlékének megőrzéséhez, akik a tengerentúlon új életet építettek, és örök érvényű kulturális és emberi örökséget hagytak maguk után.