Sajtból volt a Hold (galéria)

A hetvenhat éves Demjén Ferencnek, vagy ahogy őt sokan ismerik, Rózsinak, meghatározó szerepe van a minőségi magyar rockzene megteremtésében. A Bergendy-együttes és a V’Moto-Rock hajdani frontembere nyolcszáznál is több dalt jegyez – a hazánkban a tíz legtöbbet játszott nóta közül négyet ő szerzett –, és hárommillió eladott lemezzel büszkélkedhet. A Kossuth-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép- és Tisztikeresztjével kitüntetett többszörös életműdíjas előadó régóta pihenhetne a harmadik feleségével a dióspusztai, csónakázó tavat is rejtő birtokán, ám úgy tűnik, nincs mindig kedve otthon ülni – a nyugdíjat várni –, hiszen időről-időre hívja őt a zene, a közönség. Ez a mi, a zeneszeretők nagy szerencséje. Rózsi sosem álmodott világsikerről, ő csak egyszerűen muzsikálni akart – s akar ma is. Csupán a magánéletben él visszavonultan, folyton szándékában áll adni valamit az őt szerető embereknek. Hivatásának tekinti, amit csinál, így nem rajta múlott, hogy a legutóbbi, 2016-os veszprémi fellépése botrányba fulladt, mikor a csapnivaló hangosítás miatt élvezhetetlenné vált a műsora, emiatt sokan idő előtt hazamentek. 

Ilyenről ezúttal szó sem volt, a nótái lemezminőségben szóltak. Állítólag a koncertjei előtt van benne némi lámpaláz, de ebből most sem érzékelt semmit a nagyérdemű. Ott volt rajta a védjegyévé vált napszemüvege, kezeivel a díszlet-motorkerékpárja kormányát fogta, s mihelyst kigyúltak a fények – a közönség szeretetétől övezve – a mikrofon mögé állt sok ezer rajongóval szemben, nem számított más, csak a zene. A dalszövegei továbbra is a kortárs magyar líra ékkövei, a hangja pedig generációkon átívelő. Nagyzenekar játszott mellette, minőségi technika „dolgozott” mögötte, a régi képkockákból állt háttér is sokatmondó volt, ám mikor az est ünnepelt hőseként érzelmeket, gondolatokat és vágyakat tolmácsolt felénk, mintha valamiféle harmónia és szeretet tartotta volna össze a közönséggel. Őszintén, mindenféle megjátszás nélkül énekelt. Ahogy azt tőle megszokhattuk, most is könnyedén teremtett kapcsolatot az emberekkel. Mikor hallgattuk – és vele énekeltünk –, mintha megállt volna az idő, eltűntek a gondok, a problémák, csak a zene volt. Az ezerszer hallott dalszövegei még ma is elgondolkodtatóak, mint ahogy a belső vallomásai is rendre célba találnak.

Rózsit és a zenéjét mifelénk is mindenki ismerte. Felnőtt fejjel is jó volt újrahallgatni a minden korosztálynak szóló szerzeményeit, amik tele vannak üzenetekkel, mondanivalókkal. A publikum persze vele együtt énekelt, a Gyárkertnek pedig voltak kisebb szegletei, amik rögtönzött tánctérré alakultak. Az elsőtől az utolsó pillanatig hatott a zenéje, a közölnivalója. Nem kellett felszólítania a közönséget, hogy az énekeljen vele, tapsoljon neki. Mindent beleadott, és frenetikus hangulatot teremtett. Szóltak a slágerei, a Szerelem első vérig, a Szabadság vándorai, a Jégszív, a Darabokra törted a szívem, az El kell, hogy engedj, a Honfoglalás, vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? (utóbbi címen, a dalaiból hamarosan musical is készül). Közben elhittük neki, hogy sajtból van a Hold, hogy érdemes várni, míg felkel a Nap, miként a szerelemvonatból sincs csak úgy kiszállás.

A dalok, a felemelő pillanatok pedig mindenkire hatottak. Demjén Ferenc a Gyárkertben sem okozott csalódást. Ismét letett valamit a képzeletbeli asztalunkra, ami jó és sikeres. Bizonyította, hogy mekkora kincs, hogy milyen értéket képvisel. „Amíg mozdulni tudok és hang jön ki a torkomon, addig nem búcsúzom” – mondta egy korábbi interjújában. Igaza is van, ezt nem lehet csak úgy abbahagyni...

Fotó: Fülöp Ildikó