Kultúrát, szépséget nyújtott a Tanúhegyek nyara programsorozat

- Ez itt a mi hazánk, a mi földünk, a mi Balaton-felvidékünk, s nekünk szebb ez a vidék mindennél, mert értjük, látjuk, lakjuk és járjuk ezeket a víz mögötti, fölötti hegyeket. Tanúi vagyunk magunk is, s őrizői is ennek a csodának, ami több, mint a magunkhoz ölelt természet, több, mint a táj, és több, mint a házak és kertek sokasága. Szív van ebben a földben. Valami nagyon ősi haragot, ünnepet, bűnt, fájdalmat, lélekvidító örömöt, ragaszkodást sugároznak a kövek és a fák, s az emberi történetek, régi és mai idők tanújelei. Ez a világ rendre megtermi a maga gyümölcseit. Ezért láthatók, ezért vannak itt most is a legjobb gulácsi ecsetvonások és az elkattintott gép által felfedezett emberi jelenségek feketén, fehéren, és színesben is persze - így fogalmazott Lakner Zoltán Lehel a művelődési házban látható, több részből álló, szemet gyönyörködtető kiállítás kapcsán.

A program első részét még júliusban láthatták az érdeklődők a nemesgulácsi művelődési házban, ahol a Best of Gulács című képzőművészeti kiállítás, valamit a Magyar Emlékekért a Világban Egyesület képeiből készült tárlat jelentett élményt a látogatóknak. Ezúttal „A karitatív szentek, Árpád-házi hercegnők emlékei a világban” című kiállítás elem hozott új színt a kulturális kínálatba, szintén a Magyar Emlékek a Világban Egyesület munkája folytán. A művelődési házban a magyar Szent Piroskáról, Kingáról és Szent Erzsébetről, vagy Szent Margit és Hedvig külföldön is tisztelt máig élő alakjáról, vagy éppenséggel a skótok kedves szentjéről, Árpád-házi szent Margitról is szólt ez a szép bemutató.

- A képeket Tháler Tamás idézi elénk, kamerája behatol a falak és vakolatok mögé, s fényt ad a régi időket őrzendő látogatónak. A festett világot, freskókat őrző istenházák olykor ember formálta égetett anyagból, téglából készültek, minek anyaga maga a föld, amelyből mi is vétettünk, s vissza is térünk, ha eljön egyszer az idő. A gyűjteményt Melicher Györgytől kaptuk csodálásra. Kevesen tudják, Európa legszebb téglaépítésű templomai a magyarok földjén is fellelhetők. Gondoljunk csak a partiumi Ákos falva gyönyörű kéttornyú Árpád-kori templomára, a felvidéki rutundákra, vagy a délvidék még Szent István királyunk által is látott és látogatott aracsi téglatemplomára a szántó- és búzaföldek közepén a Vajdaságban. Az öreg kontinens egyetlen épségben megmaradt gótikus téglavára is nálunk található, Gyula vára őrzi az építők harcokkal vívott emlékét. A tégla nem csak építőköve a házaknak, váraknak, hanem a magyar ipartörténet bazalttal vetekedő súlyú különleges jelensége is. Udvarházak, kastélyok, püspöki székhelyek, s szinte minden magyar falu emelt magának legalább egy téglavetőt. A középkor végétől a sziklakeménységű téglákat már jelzésekkel, téglajegyekkel, tulajdonosi mintázatokkal is ellátták. A kézi verésű, majd iparszerűen gyártott téglák és cserepek olykor különleges emlékeket is ránk hagytak. Erről szól Melicher György egészen különleges gyűjteménye. De meg kell említeni a lebegő szobrokat is, Gérné Mezősi Aranka által Gulácsra küldött csodáit, amelyek a levegőből üdvözölték a látogatókat - hangsúlyozta Lakner Zoltán, aki elégedett lehet az általa megálmodott és a nemesgulácsi önkormányzat támogatását is élvező Tanúhegyek nyarával. A ma már hagyományosnak mondható rendezvénysorozat ugyanis egyértelműen küldetést teljesít ott, ahol 1946-ban Keresztury Dezső, Illyés Gyula, Tamási Áron és Németh László találkozott.