Százhúsz éves a Tapolcai Városi Mozi (videó)

E szavakkal nyitotta meg N. Horváth Erzsébet író, helytörténész a film és a mozi történetét bemutató Filmvarázs – Gyerünk a moziba be! című, interaktív előadását a Tapolcai Városi Moziban.

A rendezvény vendége Szigethy Pál, a Mafilm felvételvezető-gyártásvezetője volt. Román Iván hegedűművész, a Járdányi Pál Zeneiskola tanára felejthetetlen filmslágerek bejátszásával, hegedűjátékkal és énekkel tette emlékezetessé a különös időutazást. Az előadás ideje alatt a vetítővásznon sorra jelentek meg azok a filmrészletek, amelyek a mozi történetét kísérték végig.

Az előadó – a kezdetekről szólva – arról beszélt, hogy az emberek fantáziáját mindig izgatta a tér, az idő és a mozgás ábrázolása. Már az ősember a barlang falára rajzolta a futó bölény képét. A filmtörténet az ókori görögökkel és a mozgó árnyképeikkel kezdődött. Krisztus előtt 360 körül Platón, a görög filozófus Az állam című könyvében leírta, hogyan mozognak a barlang falán a lobogó tűz által odavetített árnyak. A középkor festői kísérletet tettek arra, hogy a perspektíva törvényeinek alkalmazásával a valós tér hatását hozzák létre a műveikben. 

– A XIX. század emberét már minden lenyűgözte, ami mozgás és gép. Így nem véletlen, hogy a mozgó képek iránti rajongás is akkor lángolt fel leginkább – mondta N. Horváth Erzsébet, majd arról beszélt, hogy a kor feltalálói, művészei összefogtak a szórakoztatás mestereivel, hogy trükkel varázslatos és hátborzongató mozgó képeket hozzanak létre. Amilyen arányban nőtt a közönség igénye, úgy növekedett a kínálat. Az első filmbemutató 1895. december 28-án volt Párizsban, a Grand Cafe különtermében. Itt mutatták be a Lumiére testvérek a filmjeiket. Az egyiken a gyárból kiözönlő munkásokat láthatták a nézők, a másikon egy vonat érkezését, míg a harmadik láttán a megöntözött öntöző történetén derülhettek.

– Az első előadásra csak 35-en váltottak jegyet, de a következőknél már hosszú sorok vártak arra, hogy bejuthassanak a vetítésre. Nemcsak a film született meg azokban a napokban, de a mozi és a közönség máig ható, csodálatos kapcsolata is – hangsúlyozta a szerkesztő-előadó.

Szigethy Pál arról beszélt, hogy kötődése a mozihoz, a filmhez, családi gyökerű. 

– A szüleim természetfilmesek voltak. Agrármérnök nagybátyám, Szigethy Kálmán 1948-ban alapította a gödöllői Vadbiológiai Állomást. Neki és édesapámnak tehetsége volt az állatokhoz, azok viselkedését tanulmányozták, madarakkal, emlősökkel foglalkoztak. Különböző produkciókat tanítottak be az állatoknak, és erről tudomást szereztek a filmesek is. Először Homoki Nagy István és Kollányi Ágoston vette igénybe az állomás segítségét, amely később a Mafilm egyik telepe is lett. Kisgyermekként az ’50-es évektől vettem részt az idomításokban. Megcsapott a filmezés szele, a nagybátyám 1969-ben vitt a központi játékfilmtelepre. Akkortól kezdtem lépegetni a ranglétrán. Hivatalsegédként kezdtem – mondta Szigethy Pál. 

Beszélt arról, hogy a Cimborák, a Hegyen-völgyön, a Kati és a vadmacska és az Örök megújulás című természetfilm állatjelenetei a telepen játszódtak. A nagybátyja készítette elő a jeleneteket, köztük a Cimborákból azt a részt, amelyben a vízbe eső tacskóért négy méter mélyre merül a vizsla. – Oscart kellett volna kapni azért a jelenetért, akkora teljesítmény volt az. A jelenetet akváriumban vették fel – árulta el Szigethy Pál.

A nagy játékfilmekben, például a Bogáncsban és a Tüskevárban a kutyás jeleneteket szintén a Szigethy család készítette. A kőszívű ember fiai című film farkaskalandjának megrendezése szintén az ő nevükhöz fűződik. Ehhez a jelenethez a kiskoruktól közel két éven át idomított farkasokkal és német juhász kutyákkal egészítették ki a falkát. Színészek helyett a családtagok játszottak.

N. Horváth Erzsébet szólt a mozi szó eredetéről is. A mozgóképszínház szóból, szóképzéssel hozták létre. – A magyarok már a kezdetekkor letették névjegyüket a világ filmgyártásában. Kertész Mihályt a filmjei – a Casablanca, Robin Hood – világhírűvé tették. A Cukor testvérek is a filmtörténet aranylapjain foglalnak helyet, és Korda Sándor volt a hollywoodi filmgyártás megalapítója. Cukor György produkciós irodájának ajtaján ez a felirat volt: „Nem elég, hogy magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned.” Lugosi Béla (Drakula), Tony Curtis, Gábor Zsazsa, Peter Falk (Columbo), Adrian Brody (A zongorista), Andy Vajna filmproducer (Rambo-filmek, Evita) bizonyították, hogy nemcsak magyarok, de tehetségesek is. Hollywood a szórakoztatóipar káprázatos szimbóluma – hangsúlyozta az est házigazdája. 

Ha már film, akkor a legnagyobb filmdíjról, az 1929-ben alapított Akadémiai Díjról, az Oscar-díjról is szó esett a tapolcai mozi előadásán. Megtudtuk, hogy a 33 centiméter magas, tízkarátos arannyal bevont szobor a nevét onnan kapta, hogy a Filmtudományi Akadémia könyvtárosa azt mondta, hogy olyan, mint Oscar nagybácsija. Rofusz Ferenc A légy című animációs filmjéért 1981-ben kapta meg az elismerést. Szabó István a Mephistóval (1982) érdemelte ki az Oscar-díjat. Nemes Jeles László a Saul fia (2015), Deák Kristóf a Mindenki (2016) című filmért kapott Oscar-díjat. 

– Több magyar Oscar-díjas operatőrre is büszkék lehetünk – tette hozzá Szigethy Pál. – Hubert Géza állatidomárként kapott Oscar-díjat. Zsigmond Vilmos A szarvasvadász című filmért, Kovács László a Szelíd motorosokért nyerte el a szobrot. Ragályi Elemér is volt Oscar-díjas film operatőre. Hubert Géza állatidomárként kapta meg a díjat.

Az esten szó esett a filmesek rémálmairól, a bakikról és a legekről is. Megtudtuk, hogy a legnagyobb kasszasikerű filmek közé tartozik a Jurassic park, Az oroszlánkirály, a Forrest Gump, a Ghost, a Csillagok háborúja és a Reszkessetek, betörők!. A kritikusok szerinti legjobb film Az aranypolgár, a legdrágább pedig a Karib-tenger kalózai – Idegen vizeken, amely közel 379 millió dollárba került.

– A magyar film története egy évvel a párizsi bemutató után kezdődött. 1896-ban a millenniumi ünnepségen a Lumiére testvérek operatőre a budavári felvonulásról készített felvételeket. Az első magyar film A táncz volt, amelynek elkészítésében az Operaház táncosai működtek közre. Kezdetben a külföldi filmek voltak túlsúlyban a magyar mozikban, de a kedvező adórendszer és más támogatások fellendítették a magyar filmgyártást. A ’30-as években már húsz filmvállalkozás működött és ötszáz mozi volt Magyarországon. Bajor Gizi, Somlay Artúr, Páger Antal, Jávor Pál, Perczel Zita, Dajka Margit, Tolnay Klári, Karády Katalin, Kabos Gyula a magyar filmek halhatatlanná lett szereplői. A Hyppolit, a lakáj, a Meseautó, a Valamit visz a víz a felejthetetlen filmélmények közé tartozik még ma is – sorolta N. Horváth Erzsébet. 

Szigethy Pál a filmgyártás második aranykoráról szólva beszélt Keleti Márton, Jancsó Miklós, Makk Károly, Bacsó Péter, Fábri Zoltán, Sára Sándor, Huszárik Zoltán, András Ferenc, Koltay Lajos munkásságáról.

A szerkesztő a magyar filmes „legek” világába is elkalauzolta a nézőket. A legnézettebb magyar film a Vuk (1981), a legjobb Makk Károly Szerelem (1971) című alkotása. A legdrágább a 2024-ben bemutatandó, Most vagy soha! című film lesz, amely Petőfiről, az 1848/49-es szabadságharcról szól, és 4,7 milliárd forint állami támogatást kapott.

A tapolcai mozi nyolc évvel a párizsi bemutató után, 1903-ban született meg. Az elmúlt 120 év története nemcsak N. Horváth Erzsébet előadásában elevenedett meg, de a filmvásznon megjelenő fotók, dokumentumok, moziműsorok segítségével is. A mozialapítás Rokob Kálmán nevéhez fűződik, 1915-ben, az akkori városházán építette meg azt a mozit, amely 1982-ig adott otthont a tapolcai filmvetítésnek. Kertész Károlyné Bárány Délibáb nemcsak a mozi vezetője volt 1979-től, de 1996-ban Mozi Tapolcán címmel megírta az intézmény történetét. Az új mozit 1986-ban avatták fel, a levetített első film Kovács András A vörös grófnő című filmje volt.

Szigethy Pál beszélt arról is, hogy melyek voltak azok a filmek, amelyeket Tapolca környékén forgattak. Gábor Pál A járvány című filmjét Zánkán, Zsurzs Éva filmjét, A törökfejes kopját Nemesvitán, András Ferenctől a Veri az ördög a feleségét Révfülöpön, Zolnay Pál a Kőtengert Szentbékkállán forgatta. Jancsó Miklós a Káli-medence szerelmese volt, a Kornyi-tó mellett építette fel az Égi bárány című filmjének jelentősebb díszleteit. De a Magyar rapszódia, a Csillagosok, katonák és az Így jöttem egyes jelenetei is a mi vidékünkön készültek. Az évszázad csütörtökig tart című filmben feltűnik a tapolcai tópart is – tette hozzá.

N. Horváth Erzsébet az estet záró mondatában egy 2003-as eseményt idézett meg. 2003-ban, a tapolcai mozi 100. születésnapjának évfordulóján Tapolcán tartotta területi konferenciáját a Mozisok Országos Szövetsége. Akkor készített egy interjút Kozma Károllyal, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkárával, aki azt mondta: A tapolcai mozi egyike azoknak a települési moziknak, amelyek önkormányzati támogatással maradtak fenn. 

A mozi jövője a települések kezében van. Ha kulturális intézményként fogják fel és támogatják, akkor van jövője, ha pedig gazdasági okok vezetik a döntéshozókat, akkor a megszűnés fenyegeti. A mozi semmihez sem hasonlítható közösségi élményt nyújt. Továbbra is megmarad a helye a mozgóképgalaxisban. Andy Vajna pedig azt mondta: A film nem létezhet közönség nélkül. A vásznon állóképek peregnek. A film és a közönség együttesen teremti meg a filmélményt.

– A fenti mondatok húsz évvel ezelőtt hangoztak el. Most pedig közösen ünnepeljük a Tapolcai Városi Mozi 120. születésnapját. Kell ennél több, a jövőre nézve reménykeltő ígéret? Úgy vélem, hogy nem – zárta az előadást N. Horváth Erzsébet.