Üzenetek a vadászmezőkről

A napokban egy bájos történetet olvastam az egyik közösségi oldalon. A középkorú, műfordító budapesti férfi hetente három alkalommal ételfutár. Nemrégen egy ismert rocksztárnak Budára vitte a megrendelt árut. A fiatalember a 14 éves lánya kedvence. Autogramot kért tőle, de mivel papír nem volt kéznél, a karját tartotta oda a névre szóló aláírásért. Aztán lefényképezte, és elküldte a lányának. Erről beugrott egy saját történet. A balatonfüredi bevásárlóközpont előterében megláttam Sowunmi Thomast, a nigériai származású magyar labdarúgót. Éppen akkor vettem meg a helyi könyvesboltban a norvég író, Jo Nesbø Fejvadászok című regényét. Thomas az utolsó lapra, a tartalomjegyzék alá írta a nevét.

Fiatalabb koromban megszállottan dedikáltattam a könyveimet; sikeres és kevésbé ismert írók köteteit őrzöm, szétszórva a polcaimon van belőlük vagy 3-400 darab. Üzenetek ezek élőktől és holtaktól, az örök vadászmezőkről. A Balaton körül annak idején rendre belebotlottam írókba, költőkbe: Szakonyi Károlyba, Gyurkovics Tiborba, Bertha Bulcsuba. Gyurkovics A test balladája című verseskötetébe 1995. június 12-én ezt írta: „Kellei úrnak / érdemei nem / múlnak.” Szakonyinak 1987-ben Eigel István festőművész reprodukcióival jelent meg a Képnovellák című könyve. „Kellei György barátomnak meleg szeretettel: Eigel Pista – 1988. július 5. Az író tizenhárom nappal később megtoldotta az ajánlást: „Csatlakozom Pistához. Szeretettel ajánlom én is.” Közös barátjuk, Bertha Bulcsu 1981. május 15-én nagyrabecsüléssel ajánlotta Délutáni beszélgetések című interjúkötetét. Akinek a 21. század forgatagában kedve lenne elmerülni (erősen kétlem) Arany János munkásságában, vegye kezébe Keresztury Dezső „Csak hangköre más” című vaskos tanulmányát. 1988-ban az irodalmi fejlődésem reményében dedikálta. 

Mind a mai napig sajnálom, hogy Illyés Gyulát, Németh Lászlót és Passuth Lászlót nem csíptem el tihanyi nyaralójukban. Veszprémben elmulasztottam Szabó Magdát, az amerikai Robin Cookot, Badacsonytomajon Kertész Imrét. Most találomra húzkodom ki a polcokról azokat a köteteket, melyek szerzőikre és a zsugorodó időre emlékeztetnek: Galsai Pongrác, Fodor András, Takács Gyula, Lipták Gábor, Déry Tibor, Tüskés Tibor, Görgey Gábor, Moldova György. S kezemben a még élők: Gyárfás Endre, Petrőczi Éva, Lőrincz L. László, Nemere István, Kaiser László, Németh István Péter. Baranyi Ferenc Túl az éjszakán című verseskötetéért még sorba is álltam 1969-ben. Azóta, túl többezernyi éjszakán, olykor Milena Niccolinival, Feri nosztalgikus, modenai versének hölgyével álmodom.