Fotókon dokumentálva – Mennyire élők a magyar néphagyományok?

Csak a névrokona a bakonyoszlopi származású híres karnagynak, néprajzkutatónak, Békefi Antalnak a most megjelent könyvet fotóiból összeállító veszprémi nyugdíjas. Épp miatta vette fel neve elé szülőfalujáét is, és lett Bácsfeketehegyi Békefi Antal. Ugyanis jól ismerte a neves zeneszerzőt, Szombathelyen tanítványa volt, amikor népművelés-könyvtár szakra járt. Nagyra tartja munkásságát, személyiségét, sőt barátjának tudhatta, bár megismerkedésük érdekesre sikerült. Ugyanis a fiatalabb Tóninak egyik barátnője írt levelet, amit az idősebb férfi kapott meg, és persze nem tudta mire vélni a kedves szavakat, csak mikor kiderült a névazonosság. De ennél több szálon is kapcsolódik, összecseng a két Békefi élete, ugyanis a néphagyományok iránti lelkesedésük hasonló.  

Bácsfeketehegyi Békefi Antal 1945 telén született a Vajdaságban, családegyesítés révén került Magyarországra. Alsó tagozatba szülőfalujában és Nagyalásonyban, felső tagozatba és gimnáziumba Ajkán járt. 1969-ben kapott diplomát. Népművelőként és nevelőtanárként dolgozott, 2008-ban vonult nyugdíjba, hobbifotós lett. Keresztül-kasul bejárta az országot, s közben fotózta az élő magyar néphagyományokat. Így kerültek be albumába farsangi mókázásaink máig megtartott módjai, a rönkhúzás, a tréfás esküvő, a tikverőzés, a termékenységvarázslás és a téltemetés. Bámulatosak a képei, amelyeken palóc viseletek, népi hangszereket megszólaltatók, néptáncosok, kézműves mesterek láthatók. A cipész, a kovács ma is eleink mozdulatait ismétli, az odafigyelés és az igyekezet szájösszeszorításával. A patkoló, a hímzők, a falra virágokat pingáló, a nemezsapkát és a hordót készítő hasonlóképpen, pontosan, gyakorlottan, élvezettel dolgozik. A szalagszövés, a pásztorkodás ugyancsak megjelenik a fényképeken, ahogy a fazekaskorongot forgatók, a vesszőt fonók, a fakanalat faragók. A húsvét, az aratás, a szüret, a karácsony és a gasztronómia külön fejezetben kapott helyet a könyvben, amelyben megnézhetjük a pirospaprikát nagy tűvel felfűző asszonyt, a népi építészet elemeit, a nádtető nagyobb fonatát átölelő szakembert. 

Ács Anna muzeológus a kötet bevezetőjében szép kifejezéssel ragadta meg a lényeget, amikor azt írta: jelenbe hajló múlt. "Az elődök kultúrája megkülönböztet, ugyanakkor össze is köt bennünket más népekkel. S a kétségtelenül individuális gyökerűvé vált társadalmunkban megadják a közösséghez való tartozás, magatartás hitelességét, biztonságát, méltóságát. Békefi Antal belső késztetéssel, alapos történelmi, néprajzi háttértudással fejébe vette, hogy megismeri a ma még élő, illetve új életre kelt egykori szokásainkat. A nyugati határtól az Alföldig, ötven hazai településen készítette felvételeit. Szenvedéllyel, lényeglátással sok ezret, megörökítve végleg múló vagy alig visszahozható pillanatokat. Felvételein lüktet az élet, nincs kenetteljesség, kimódolt szépség, őszinteség van és ámuló tisztelet. Azt sugallják, készítőjüket mélyen megérintették ezek a szokások, a szokásokat életre hívó, a korosztályok teljességét képviselő emberek. Erős empátia kell ehhez, közel férkőzni az eseményekhez, azok résztvevőihez. Békefi a szokások eseménytörténetének főbb mozzanatait dokumentálja, ugyanakkor a hangulatukat érzékelteti, jellemzi, intim pillanatokat is visszaad" – fogalmaz a kiadvány ajánlójában a muzeológus.