Építkezések és határtalan hangok – Beszélgetés Csúri Ákossal

Hitte volna? 
– És maga? Itt volt, és hírt is adott január 14-én, amikor az EKF kormánybiztosával – az azóta miniszterré nemesedett Navracsics Tiborral – levettük az ól ajtaját, és pár nappal később megkezdődött a bontás. 
Igaz. Akkor azt mondta, hogy feszes határidőt szabtak a kivitelezőnek. 
– Október 31-ét. Gondoljon bele! Négy épület – kettő bontás után, kettő a semmiből. És erre volt kilenc és fél hónap. Elhitte, hogy készen lehet? 
Komoly kétségeim voltak. 
– Legközelebb ne legyenek… Nézzen körül! Egy fantasztikus kulturális beruházás utolsó simításait láthatja. Alkotó- és Rendezvényház három kísérőépülettel – köztük szabadtéri színpad –, amelyet elképesztő tempóval és minőségben készített el a kivitelező. Ez a térség legnagyobb kulturális innovációja, beruházása. 
Végül tartották a határidőt… 
– Meg a költségkeretet. Ebben a háború és szankciók hatásai miatt abszolút kiszámíthatatlan 2022-es évben ez legalább akkora szó, mint az első űrrepülés volt egykoron. 
Ugye nem csak építkezett a Káli Kövek Alapítvány? 
– De, csak más módon is. Építkezésnek nevezném azt a közösségépítő programot, amelyet klubrendszerünkön – irodalmi, képzőművészeti – keresztül hajtottunk végre immáron második éve. Lázár Csaba, a Nemzeti Lovas- színház, Fábián Éva vagy Heinczinger Mika, Lovászi Edina, a Maróti Zenekar a megzenésített versekkel, hogy csak az irodalmi szekcióból említsek párat, vagy éppenséggel a Tapolcai Rajzbarátok, Vollein Ferenc, Pető Piroska, az Első Magyar Látványtár képzőművészeti fronton a térségből. Ezek közül jó párnál törekedtünk arra, hogy a Kőfeszt nagyszámú közönsége is megismerhesse őket. Szerintem ez így normális, ennek van értelme. 
Lassan itt az év vége. Miként összegezné a tapasztalatait? 
– Közeledik, de hol van az még? Addig még lesz két Kőfeszt Folkklub, és reményeink szerint adventi rendezvény is. Az irodalmi és képzőművészeti klub is készül. A tapasztalat? Egyértelműen pozitív. A térség elfogadta a programokat, ráadásul idén két komoly kulturális infrastrukturális beruházást – köszönhetően a VEB2023 EKF programjának – megvalósítottunk, hiszen nemcsak Salföldön készült el ez a csoda, hanem Kővágóörs is gyarapodott egy élettel teli Botond-pajtával. 
Ön alkotó, művészember. Szívesen vált építőipari projektmenedzserré? 
– Őszintén? Ha a nagy egészet – a térség kulturális fejlődését – nézem, akkor örömmel. Ha a magánéletemet, akkor a fodrászom szörnyülködését látom magam előtt, amint rápillantott ősz hajszálaim gyarapodására… De ilyen a „popszakma”. 
Sorra korlátozzák működésüket a könyvtárak, művelődési házak. Mi lesz így a remekül kiépített klubhálózattal? 
– Megmarad, működik, mert meg kell maradnia és működnie kell. Tudom, hogy háborúban hallgatnak a mú- zsák, de én pont az ellenkezőjében hiszek. Arccal előre, és előzni a kanyarban. Jövőre kulturális tekintetben e térségre figyel Európa és a világ. Pont most szállna inunkba a bátorságunk? A magyar arról ismerszik meg, hogy mindig megtalálja a rést a pajzson. Mi is ezt tesszük. Megértjük az önkormányzatok korlátozó intézkedéseit – helyükben mi sem tennénk másként –, de mindig van kompromisszum, hogy egy-egy délután megvalósulhasson. Együtt sikerülnie kell. Még ha ez adott esetben számunkra előre nem tervezett költséget is jelenthet. Ennél nagyobb gond, hogy az előadóművészek sem találtak még jó megoldást arra, hogy megszüntetett katás vállalkozásuk után miként számláznak jövőre. Ez – szinte minden, pályázatot elnyerő rendezvényszervezőnek – nagy probléma. Legyen program, legyen fellépő, csak éppen a tervezett elszámolás válik szinte lehetetlenné. A 2023-as programra idén júniusban adtuk le a végleges költségtervet, az akkori rendszernek – zömében katás számlák – megfelelően. Aztán egy hónap múlva a kata átalakult, de az előadóművészek reakcióit látva – kevesen vállalták az átalányadózást – tulajdonképpen megszűnik. Az eddigi forma megváltoztatásával magánemberként egyetértek, de közhasznú alapítványként nem tudok mit kezdeni az áfával. Az eddigi bruttóm nettó lett, azaz a támogatások több mint negyedét bukom, áfára fizetem, amit nem igényelhetek vissza, mert akkor megszűnne a közhasznú jelleg. Ez legalább akkora gond, mint a játszóhelyek bezárása. 
A nemzetközi helyzet fokozódik, mondaná Virág elvtárs. Hogyan lehet így tervezni? 
– Nehezen, de kell. Nekünk ez küldetés, misszió. S mivel ingyenes, így nem a bevételek oldaláról közelítjük meg a kérdést, ezért nem lamentálunk azon – mint ahogy Kapolcson ezt teszik –, hogy jövőre nem rendezzük meg. Lehet, hogy kicsit savanyúbb lesz, de a miénk – ahogy az említett filmben Pelikán gátőr mondta volt. 
Kiket láthatunk jövőre a Kőfeszten? 
– Hogy mi lesz, azt csak a Teremtő tudja. Én maximum annyit, hogy mit szeretnék. Az azért bizakodásra ad okot, hogy már négy Kőfeszten vagyunk túl. A csapat – Szupkai Gábor, Németh Gergely, Csordás Balázs – oszlopos és nélkülözhetetlen tagjai egymás gondolatait és rezdüléseit is ismerik. És mindannyian megoldóemberek. Állítólag már én is higgadtabb vagyok… Úgyhogy a közönség számíthat a Misztrál, a Szent Efrém Férfikar, Ferenczi Gyuriék, Dresch Misiék, a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadására, a Pusztai Rókák nomád lovasbemutatóira, Boka Gábor, Gulyás László vándormuzsikus, Horti Zoltán és a Görömbő Kompánia vagy éppen Barta Tóni fellépéseire. Tervezem a veszprémi Gárdonyi Zoltán Ifjúsági Kamarazenekar salföldi előadását, Tóth Vera és Tóth Gabi közös koncertjét, Tátrai Tibor unplugged muzsikálását vagy éppen a Firkin koncertjét 2023. augusztus 2. és 6. között. 
Idén pünkösdkor berobbant a hazai folklórvilágba Kőfeszt – A Szabad Táncház rendezvényük, amelyben sok határon túli közreműködővel a természetes közegébe vitték vissza a táncházmozgalmat. Jövőre is lesz, vagy csak egyszeri fecske volt? 
– Lesz. Az időpontja is adott: május 26–29. Ez az újítás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eredeti célunkat – miszerint a Káli-medence az élő magyarországi folklórvilág egyik legjelentősebb központja legyen – megvalósítsuk. Jövőre három fő helyszín lesz: a Botond-pajta Kővágóörsön, a most elkészült salföldi központ és a köveskáli iskolaudvar. 
Idén lépten-nyomon muzsikaszóba botlott az ember, bármerre is járt a térségben. 
– Jövőre is így lesz. A kihelyezett minikoncertek nagy sikert arattak a révfülöpi mólón, a Szent György-hegyen vagy a Liliomkertben. Botorság lenne ezt megszüntetni. És ahogy Pál István Szalonna és Navratil Andrea nélkül nem létezhet Kőfeszt, úgy a Kőfeszt – A Szabad Táncházunkban is örökös tagként szeretnénk látni Kovács Norbert Cimbit, Kádár Ignácot, Farkas Zoltán Batyut, az Erdőfű, a Bajkó, az Üsztürü, a Heveder zenekart, a Magyarpalatkai Bandát vagy a kolozsvári Tokos zenekart, meg persze Hideg Anna nénit Ördöngösfüzesről. Róla éppen a napokban forgatunk portréfilmet, így a folkmozi kínálata 2023-ban legalább egy saját alkotással bővül. 

A Kőfeszt kapcsán gondolkodik bővítésben, vagy marad a nyugalom fesztiválja? 
– Már idén is bővültünk egy új helyszínnel – Ábrahámhegy csatlakozott a borfesztivállal. Jövőre pedig – ahogy hallom – komoly és pozitív változások lesznek a badacsonytomaji programokban, kulturális koncepcióban, ami – reményeink szerint – a Kőfeszt további „terjedését” is magával hozhatja. Mi örömmel kikacsintunk Badacsonyba is. 
Jövőre elstartol a Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa program. Hogyan kapcsolódik hozzá a Kőfeszt? 
– Egyrészt úgy, hogy komoly pályázati támogatást sikerült elnyernünk. Másrészt pedig nagy valószínűséggel bizonyítottunk az elmúlt esztendőkben az EKF munkatársai felé, máskülönben nem tették volna a kiemelt projektjeik közé, a térségben ilyen jellegű összművészeti, de mégis népművészeti központú fesztiválként egyedüliként. És ezt nemcsak az EKF, hanem a Bethlen Gábor Alap vagy az NKA Pajtaprogramja is észrevette és támogatandónak találta. A kérdésére a válasz: az év minden hónapjában hozzáteszünk valamit az EKF programjához, sikeréhez. Ígérem, rajtunk nem fog múlni!