Vasúttörténeti kiállítás az ajkai művelődési központban

Annál is inkább, hiszen a ma már nem Ajkán, hanem Érden élő, de a városhoz változatlanul ragaszkodó vasúti műszaki szakértő civil szervezetek aktív tagja, és helytörténeti tevékenységeinek sora meglehetősen hosszú. Például a nevéhez fűződik a csékúti Ótemetőben több sírkő megmentése, a Csékúti Baráti Kör munkájának segítése. Sokat tett a felsőcsingeri bányász temető rendbehozataláért, az ott nyugvó bányászok sírkövei megújításáért. 

Tibor kisgyermekként is ámulattal nézte a mozdonyokat, de csak később határozta el, hogy vasutas középiskolába megy, mozdonyvezető szakra. A középiskola után kezdett érdeklődni a vasút története iránt, azóta egyre bensőségesebb kapcsolatot ápol a vasúttal. Akkoriban történt, hogy egy vasúttörténeti évkönyvért szalajtotta a boltba az egyik tiszt. Tibor belenézett a könyvbe, és izgalmasnak tűnt számára a téma, amely máig feneketlen aranybánya számára. Közben 1990-től hivatásos mozdonyvezető lett, és termelésirányítási-logisztikai szakon szerzett diplomát a miskolci egyetemen. A MÁV vezérigazgatóságában műszaki szakértői pozíciót kapott, ma is az a munkaköre. Gépészként a balesetek műszaki szakértője, de a mozdonyvezetők képzésében is tevékenykedik. Nagy érdeklődéssel kíséri a nosztalgiavonatok, főként a mozdonyok sorsát, többször vezet is ilyen szerelvényeket. 

1994-ben költözött Ajkára, ott ismerte meg a bányák történetét, amely a városban szorosan összefügg a vasút történetével. De helytörténeti tevékenysége kezdete talán a csingeri bányához vezető vasútvonalnál ered, az ugyanis igen mély nyomot hagyott benne. Csingerben, a Feketegyémánt úton kiállított, a bánya utolsó megmaradt gőzmozdonya, a Csingervölgy mozdony hazaszállítása is az ő nevéhez fűződik. Sőt, azóta a restaurálását, javítását is vezette. Rendre megörökíti az eseményeket, hiszen egyik hobbija a fotózás. 

A vasút fennállásának 150. évfordulója kapcsán nyílt ajkai kiállításon gazdag magángyűjteményének egy részét mutatta be. A vasúttörténeti tárlat sokrétű tevékenységéről, szakmai munkásságáról, a vasút iránti elhivatottságáról árulkodott. Rengeteg dokumentumot, fényképet, különféle tárgyakat mutatott be. Lámpákat, könyveket, mozdony táblákat, amelyekkel annak idején a gyűjtést kezdte. Valamint a kedvenceit és egyben büszkeségeit, a ritkaságszámba menő parolikat, azaz váll-lapokat vonultatta fel.  

De, amint az kiderült, képes ő egy vasdarabért is átutazni az országot. Így jutott a birtokába egy 1871-ben készült síndarabnak, amely az egy év múlva kiépülő veszprémi állomáson szolgált egykor. Tibor szerint hazánkban vagy ötven gyűjtő rajong a vasúttörténeti relikviákért, sokan azonban tematikusan gyűjtenek. Akad, aki csak az egyenruhákra vagy utasellátós darabokra áldoz, más egy régi vasútállomást alakít át panzióvá. Őt azonban minden érdekli, ami a vasúttal kapcsolatos. Bár állandó tárlaton nem tudja bemutatni büszkeségeit, az vigasztalja, hogy házának a padlása még üres… TBZS

képek: Pászti Tibor magángyűjteményéből vasúttörténeti kiállítás nyílt Ajkán

13-as kép: Pászti Tibor középiskolás kora óta foglalkozik a vasút történetével, minden tárgyat, dokumentumot gyűjt, ami a témával kapcsolatos 

Fotó: Györkös József

képek ftp-n 13-án