Kutatók kamerájának fókuszában a Bakony rejtett értékei

A Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) vezetésével zajlott a „Semmi különös? A Bakony ékkövei! című projekt. Bakonyi Kincsestár elnevezésű záróeseményét Bakonynánán tartották meg, ahol nemcsak a házigazdák mutatták be a náluk járt kutatókkal közösen végzett munka eredményeit, hanem a másik három részt vevő település, Nagyesztergár, Jásd és Borzavár is. Ugyanis azt tudni kell, hogy a tudományos szakemberek sajátos szemléletmódjára és az újat más szemmel néző hozzáállására éppúgy szükség volt a sikerhez, mint arra, hogy a tősgyökeres falubeliek interjúk során beszéljenek emlékeikről, a környékről szerzett tudásukról. Ballabás Gábor túraútvonal-fejlesztő geográfusnak is idős helyiek segítettek, ajánlottak úti célokat.

– Kevésbé ismert helyeket igyekeztem felkeresni, terepbejárásom nyomán olyan sétautakat ajánlani, amelyek az országos Kék túra útvonalára felfűzhetők, azt kiegészíthetik. A látnivalókat főleg a környezeti nevelés lehetőségének szempontjából figyeltem. A Bakonyban ugyanis a karsztos felszín alatt húzódnak a vízgyűjtők, a környéknek változatos a földtana, Borzaváron például érdemes időt szánni a mikroszkópos időutazásra, feltárja titkát a kőbe zárt világ az évmilliókkal ezelőtti lenyomatok, kőzetmaradványok révén. A források jelentősége elvitathatatlan, sok malom őrölt errefelé egykor, vizekben gazdag alapokra támaszkodhatott az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság

 Mára kiszáradt a patakok egy része, medrükben mehettünk – mondta el Ballabás Gábor, és rögtön hozzátette: Bakonynána közelében rengetegen felkeresik a Római fürdő elnevezésű vízesés szurdokát, azonban keresnie kellett a Nagy-kő nevű, zirci mészkőből álló tömböt, ami szintén érdekes látnivaló. Szerinte a rejtett értékek közé tartozik Nagyesztergárnál Veimpuszta, a nagy magtár romja és az egykori pusztatemplom helye, ahogy a jásdi kőbányákhoz vezető hidak és a borzavári fás legelők is. Megemlítette a nánai öreg bükköst, de sajnos nem őshonos növényekkel, magas aranyvesszővel borított részeket szintén látott. 

A túrázókat néhol akadályozzák az állattartás miatt és más okokból bekerített magánterületek, viszont városi szemmel értékes kincs, hogy a falvakban a molnár- és a füsti fecskék olyan természetesen mozognak, szinte fel sem tűnnek a lakosoknak. Ballabás Gábor Borzavár határában öreg rétisast fotózott, be is jelentette a természetvédelmi őrszolgálatnak, ahol már tudtak róla. Sérült gyurgyalagot egy napig ápolt, majd madárkórházba juttatta. A projektzáró rendezvényen emellett Németh Zsuzsanna bakonynánai polgármester a falusi önkormányzatok nevében arról beszélt, hogy hálásak a kutatási eredményekért, amiket beépíthetnek a települések életébe. Szabó Mariann szakmai projektvezető a helyiek kedvességét, vendégszeretetét köszönte meg, ami a tudományos munkában is segített.

A projekt számos területet érintett, abból csak néhányat említhettünk meg lapunkban. Például már írtunk arról, hogy a jásdiak, akiket bodzásoknak neveznek, a Bakonyban lépten-nyomon látható gyalogbodzát is feldolgozzák, kövek segítségével lekvárt főznek belőle. Dénes Józsefné és Torma Józsefné manapság is elkészíti Jásdon a falu híres bodzás-mákos hosszú kalácsát. Azt szintén levideózták a kutatók, hogyan mesélte el a sváb tepertős káposzta elkészítését Simonné Rummel Erzsébet Bakonynánán, ahol Farkas István ma is gyakran elkészíti bakonynánai módra a krumplis gombócot, ami meggymártással is jó, de olykor pörköltet ledarálva tölti meg hússal.