A verhetetlen Kinizsit kutatják Nagyvázsonyban

A Laczkó Dezső Múzeum szakmai irányításával és a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület szervezésében indult kutatás szeptember 28-án zárult. A befejezés előtti napokban jártunk Nagyvázsonyban.

– Augusztus 22-én kezdődött meg a feltárás. A fő célunk nem más volt, mint Kinizsi maradványainak megtalálása, ám ez valójában egy távoli cél, hiszen kevés az információnk arról, hogy hol lehet pontosan eltemetve, újratemetve a törökverő – mondja Pátkai Ádám Sándor régész-muzeológus, ásatásvezető a nagyvázsonyi Szent István-templom mellett, miközben a feltárás hajrája zajlik. – Az idei ásatási szezonban olyan kisebb célokat tűztünk ki, melyek kézzelfoghatóbbak.

Ezért idén három szelvényben dolgoztak a több mint egy hónapos ásatáson. Az egyik ilyen szándékunk a temető megismerése volt. A templom déli oldalán korábban részlegesen feltártak egy archív fotóról ismert épületrészt, melynek a keletkezéstörténete és kora nem volt ismert a kutatók számára. A hármas szelvény ezen épületrész részleges feltárása mellett a temető egy kis szeletét is magában foglalta, itt már in situ (anatómiai rendben lévő) maradványokat is találtak a kutatók. A templom hátsó (keleti) részénél, a szentély külső falánál lévő szelvényt azzal a céllal nyitották, hogy megtudják, a vázsonyi templom rendelkezik-e a balatonszemesi templomhoz hasonló alapkővel. Hamar kiderült azonban, hogy Vázsonyban nem használtak a szemesihez hasonló alapkövet.

– Mindezek mellett a templom nyugati oldalán fekvő szelvényben egy hitelesítő ásatást végeztünk a valamikori osszáriumnál, melyet Éri Istvánék 1960-ban találtak meg – derül ki Pátkai Ádám Sándor szavaiból, aki elmeséli, azt tudták, hogy ez egy kőből épített objektum, ám azt pontosan nem, hogy ez milyen célt szolgált. 

Az ásatás során rengeteg lelet került a felszínre: találtak Árpád-kori kerámiatöredékeket, melyek a templom mellett elterülő ófaluból származtak, emellett rengeteg középkori és újkori pénzérme, temetkezési viselet, csat, gomb, ruhakapocs került elő. 

– Az ásatás végén értünk el egy olyan réteget, amely a kései sírokat tartalmazza – magyarázza az ásatásvezető régész. – A napokban egy szenzációs lelet is előkerült, amely nem más, mint egy 18. századi férfi maradványa, akinek a mentéje jó állapotban fennmaradt. Ezt a személyt szeretnénk eredeti állapotában, földdel együtt kiemelni, a kibontást pedig zárt térben a restaurátor kollégák fogják elvégezni. Emellett van még olyan maradvány, ahol ruha gombjai maradtak meg, de találtunk olyan személyt is, akinek az ujján pecsétgyűrű volt.

Ezek az egyben megmaradt, in situ leletek a 17–18. századból valók; a középkori sírokat az utódok akarva-akaratlanul tönkretették, mikor újabb sírokat ástak. Ennek az is az eredménye, hogy rengeteg szórványcsontra bukkantak a szakemberek, melyeket egy közös osszáriumban visszatemetnek. 

A Szent István-templom – lévén az nem plébániatemplom már 80 éve – szinte egész évben használaton kívül van, ott szentmisét ritkán, többnyire csak a búcsú alkalmával celebrálnak. A templom melletti temetőt Pátkai Ádám Sándor szerint 1801-ig biztosan használták, utána kezdték megnyitni a vázsonyi pálos kolostor mellett fekvő sírkertet. 

Kandikó Csanád helytörténész, jogász, ásatási projektvezető, a Vázsonykő blog szerkesztője – bekapcsolódva a beszélgetésbe – újabb érdekes adalékot oszt meg lapunkkal, mikor szóba kerül a Kinizsi által felújíttatott templomot körbevevő cinteremfal. – Somi Józsa, Kinizsi íródeákja a nagyvázsonyi templom felújítására és körbekerítésére a végrendeletében hagyott 500 forintot– teszi hozzá.

Pátkai Ádám Sándor kérdésemre, hogy mivel lenne elégedett az ásatás kapcsán, úgy felelt: – Távlati célunk Kinizsi Pál és Horváth Márk maradványainak megtalálása és azonosítása. Ami a 2022-es ásatási szezon célkitűzéseit illeti, azokat, úgy érzem, maradéktalanul teljesítettük. Ugyanakkor az osszárium teljes területét egyelőre még nem tártuk fel, arra csak kisebb kutatóárkot nyitottunk.

Ismét Kandikó Csanádot kérdezem arról, hogy mit jelentene Kinizsi Pál maradványainak fellelése. – Kinizsi Pál a magyar történelem legnépszerűbb és legismertebb alakjainak egyike – magyarázza. – Vannak ugyan más veretlen hadvezérek is a magyar történelemben, például Damjanich János, de úgy gondolom, hogy közülük is kiemelkedett a vázsonyi uraság személye. Véleményem szerint Kinizsi Hunyadi Jánossal együtt a magyar hadvezéri pantheon csúcsán áll. Mátyás kedvenc hadvezére a maga korában Európa akkori legjelentősebb hadseregeivel vívta meg csatáit, így tudott veretlen maradni, ami a világtörténelemben is kivételes teljesítmény. 

Az ásatási projektvezető úgy látja, a magyarság nagyon sokat köszönhet Kinizsinek, aki déli végeket „egyszemélyes” hadseregként védte. Szerinte, ha az 1479-es kenyérmezei csatát megnyerték volna a törökök, akkor akár évtizedekkel korábban is elérhetett volna a Magyar Királyság területére az oszmán megszállás. 

– Előfordulhatott volna az is, hogy Magyarország etnikai viszonyai már a középkor végén teljesen megváltoznak – teszi hozzá. – Egy generáció alatt szinte teljesen eltűnt a magyarság a Szerémségből. De nem kell ennyire messze menni, elég Veszprém vármegyére és a Balaton-felvidékre gondolni a török megszállás alatt: a népesség jelentős része, néhol 80–90 százaléka elpusztult vagy elmenekült az ottománokkal folytatott harcok idején. Kis költői túlzással kijelenthető, hogy részben Kinizsinek is köszönhető, hogy a mai napig magyarul beszélhetünk a Délvidéktől a Felvidékig. 

Kandikó Csanád megjegyzi, Kinizsi Pál több volt, mint katona, hiszen Vázsonykő mezővárosát több mint fél évszázadra a magyar kultúra egyik központjává tette a nyelvemlékeket is kibocsátó pálos kolostor megalapításával.

Kandikó Rita, a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület elnöke percekkel később arról beszél, hogy idén ünnepli egyesületük a 25. születésnapját, aminek egyik idei mérföldköve volt az is, hogy az EKF támogatásával megvalósulhatott a feltárás, amelynek szakmai részét a Laczkó Dezső Múzeum végezte, míg az önkénteseket egyesületük biztosította. –  Tizenöt esztendeje fogadunk Nagyvázsonyban önkénteseket külföldről, az ásatásra tizenhat országból érkeztek – tudom meg tőle. – Hogy mit jelent számunkra az ásatás? Hatalmas mérföldkő az életünkben. Hiszem, hogy ezzel is maradandó értéket teremtünk.