2022.09.19. 17:30
Simon István-emléknapot tartottak Bazsiban
Simon István költőre emlékeztek szülőfalujában szombaton délután. A hagyományos rendezvényt minden év szeptemberében megtartják a költő születésnapján vagy az ahhoz legközelebb eső szombaton.
Nem feledik szülőfalujában, Bazsiban Simon István költőt. Minden év szeptemberében megemlékeznek róla
Fotó: Szijártó János/Napló
A rossz idő miatt az idei megemlékezést a szülőház helyett a művelődési otthonban rendezték, ahol elsőként Németh István Péter költő, irodalomtörténész előadásával találkozhattak az érdeklődők, köztük Simon István megjelent hozzátartozói. A téma Simon István Petőfi-képe volt, amelyet Németh István Péter a tőle megszokott élményszámba menően választékos, szépirodalmi nyelvezettel mutatott be a hallgatóság nagy örömére, némileg a jövőre aktuális Petőfi-évhez kapcsolódva. Mint mondta, mindig szívesen beszél a több száz éves magyar költészetről, annak említett kiemelkedő alakjairól, Petőfiről és a hű utódról, a Bazsiban született Simon Istvánról és az ő Petőfi-képéről, amit két vers formájában is megörökített.
- Van egy korai költeménye, amely azt a pillanatot rögzíti, amikor Petőfi meglátogatta Arany Jánost, ahol egy szép családi idillt láthatott. Petőfi két alkalommal volt nagyon boldog életében, ehhez a látogatáshoz kapcsolódik az egyik, a másik pedig szerelméhez köthető. E két boldogságból vette ki részét Simon István, aki olyan idilli képet festett meg költeményében, amely számára itthon, Bazsiban mindennapos volt - hangsúlyozta Németh István Péter, s közben több versidézettel is kiegészítette előadását.
A folytatásban a Lohonyai-Nagy Duó verses, zenés műsorát, majd Weiner Sennyei Tibor költő, író, méhész előadását tekinthette meg a közönség. A résztvevők végül Szentes László polgármesterrel közösen koszorúzták meg a költő szülőháza falán lévő emléktáblát.
Simon István Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró, szerkesztő 1926. szeptember 16-án paraszti családban született Bazsiban. 1948-tól a Csillag és az Új Hang közölt tőle verseket. 1952-1955-ben a Szabad Nép kulturális rovatának munkatársa, 1955-1956-ban az Új Hang főszerkesztője, 1957-től a Kortárs egyik alapítója és rovatvezetője, 1964-től 1971-ig főszerkesztője volt. 1963-tól országgyűlési képviselő, 1971-től haláláig a Színház- és Filmművészeti Főiskola magyar irodalom tanára, ugyanettől az évtől a Magyar Írók Szövetségének titkára, 1974-től főtitkárhelyettese. Szülőfalujában, Bazsiban helyezték örök nyugalomra.