Tapolca sporttörténeti örökségéből nyílt kiállítás

Találó az elnevezés, hiszen a látogatók úgy követhetik nyomon a tárlat fotókkal, korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált, közel 120 éves anyagát, mintha egy könyvet lapoznának.

A különleges hangulatú és kivitelű kiállításról a szerző és rendező N. Horváth Erzsébet elmondta, hogy Takács Gábor, a TIAC VSE elnöke azzal a kéréssel kereste meg, hogy egy pályázati projekt keretében dolgozza fel a város sporttörténetét.

- Örömmel mondtam igent. Szívemnek nagyon kedves ez a téma. Több évtizedes gyűjtőmunka és egy sporttörténeti könyv is van már mögötte. Sportos család vagyunk, a férjem sok évig volt a TIAC középcsatára. A mai napig kerékpározunk, gyalogtúrázunk. Jómagam pedig már a Balatont is átúsztam. Tapolca a szülővárosom, így természetes, hogy sokan tudják rólam nem csak az elkötelezettségem, de azt is, hogy írogató, múltat őrző ember vegyok. A sporttörténeti gyűjteményemben számtalan olyan fotóalbum, régi újság, korabeli dokumentum van, amelyeket azzal a "kikötéssel" ajándékoztak nekem a tulajdonosaik, hogy tegyem közkinccsé azokat. Hadd tudják meg mások is, miként éltek, sportoltak a hajdanvolt tapolcaiak. A vállalt feladatot a legjobb tudásommal, szívvel és lélekkel igyekeztem teljesíteni A kiállítás úgy kíséri végig a választott úton ennek a dunántúli kisvárosnak az amatőr és profivá lett sportolóit, hogy közben bepillantást enged abba a közegbe, amelyből a közösségi élményt nyújtó helyi sport táplálkozik.  

70 évvel ezelőtt, 1952. július 24-én Helsinkiben lett kalapácsvető olimpiai bajnok a 20 éves tapolcai ifjú, Csermák József. A kiállításon kiemelt helyet kapott a világraszóló esemény, sporttörténeti pillanat korabeli dokumentációja. A városban valaha működött, illetve napjainkban is aktív klubok, egyesületek tevékenységének bemutatása mellett a látogatók megismerkedhetnek a sportpályák, küzdőterek történetével. Megtudhatják, hogy volt idő, amikor a pálya határait csak a letűzött botok jelezték a gidres-gödrös haraszton, míg máskor amfiteátrumszerű sportpálya építésébe kezdtek a sportot és a sportolóit is szerető tapolcaiak. A kiállítás érdekessége, hogy ABC-sorrendben mutatja be azokat a sportágakat, amelyek hosszabb-rövidebb ideig teret kértek maguknak a településen. Csak néhány közülük: az atlétikától, birkózáson, a harcművészeten, az erőemelésen, az extrém sporton, a kerékpározáson, a könnyűbúvársporton, a tekézésen, a sárkányrepülésen, az úszáson, vízilabdázáson át egészen a vívásig vezet az út. A kiállítás "aranylapjaira" felkerült egy olyan térkép, amely azt mutatja meg, hogy ebből a magyar kisvárosból milyen messzire jutottak el a sportolók, hogy aztán világhírnévvel, olimpiai érmekkel térjenek haza. A régmúlt dicsőségét hirdető érmek, díjak, serlegek, kupák mellett a jelen sportolóinak a relikviái is helyet kaptak a tárlaton. A "kis színes történetek" azokról az eseményekről mesélnek, amelyeknek bár a sporthoz köthetőek, nem a verseny, a megmérettetés a témája. A TIAC-induló története, a tapolcai közönség bemutatása ezek közül való. A Játék határok nélkül elnevezésű világjátékokra elsőként Magyarországról - a pápai mellett- egy tapolcai csapat jutott ki. Az ő történetük is színesíti a tárlat anyagát.

- A kiállítás nem lehet és nem is akar tudományos kataszter vagy versenyjegyzőkönyv lenni, bár a benne lévő adatok pontosak, lexikonszerűek. Teljességre sem törekedhetett - tesz hozzá N. Horváth Erzsébet, aki úttörő munkájában csak arra vállalkozott, hogy Tapolca szép és nemes hagyományokra épülő sporttörténetét megőrizze és örökségként a jelenen keresztül a jövő nemzedékének átadja.

A kiállítás szeptember 9-ig tart nyitva.