Visszatért Veszprémbe, és besöpörte a dicsőséget az angol jazzlegenda

Talán nem sokan vannak, akik nem ismerik a művész munkásságát, ám ha mégis akadt volna ilyen ember a nézőtéren, ő is találkozhatott volna ismerős dallamokkal. Ed Sheerantől elkezdve Rihannáig több popdal is felcsendült, természetesen a Cullumtól megszokott meghökkentően egyedi és közben zseniális módokon. Rihanna slágere, a Please don’t stop the music című dal a fiatal zenész előadásában igazi remekművé változott, pedig joggal gondolhatjuk, hogy ez az alapanyag alapvetően nem lenne érdemes az újragondolásra. „Ő most a zongorán dobol?” – hangzott el a hitetlenkedő kérdés a tömegből a koncert közben, a válasz pedig igen, és emellett beatboxolt (szájdob) is, táncolt, zongorázott és énekelt. De mindegyiket magas színvonalon (talán a táncot inkább csak szívből). Zenei tehetsége elvitathatatlan, és a zenésztársai, illetve a vokalisták is magasan képzett, technikás zenészek. Cullum fiatal kora óta autodidakta módon tanulta a zenét, majd egy évet Párizsban töltött, ezután az angliai Reading Egyetemre járt, ahol filmet és angol irodalmat tanult, zenét komponált és színészkedett. 1999-ben saját pénzéből vette fel első albumát.
A jóképű jazz zenész jó ízlését és kiváló stílusérzékét is megvillantotta a VeszprémFest színpadán. A fineszesek kiszúrhatták, hogy Jamie pólójára tegnap az volt írva, hogy Enfants Riches Deprimés (ERD), ami egy Los Angeles-i és párizsi székhelyű luxusdivatmárka, amelyet a konceptuális művész, Henri Levy (más néven Henri Alexander Levy) alapított. A francia kifejezés azt jelenti, hogy „Depressziós gazdag gyerekek". Az ERD 2012 végén avantgárd divatkollektívaként jött létre, hogy egy francia punk streetwear vonalat hozzanak létre az 1970-es évek végének és az 1980-as évek japán avantgárd mozgalmain alapulva.

Nem is nevezhetjük egyszerű koncertnek, amit kedden a színpadon láttunk, hiszen a zenei előadásnál ez sokkal többet adott. Ez nemcsak a zenéről szólt, a technikáról, a minőségről, hanem szellemről és lélekről is: olyan jelenlétet teremtett, mintha a több száz jelenlévő mind a közeli barátja lenne, jó ismerőse, bizalmasa. Jamie Cullum az Egyesült Királyság valaha élt legeredményesebb jazzművésze, ennek ellenére a zenei stílusok kavalkádját vonultatta fel a História Kertben a VeszprémFest színpadán: a 42 éves művész egyedi megközelítésben ötvözte a jazzt, a popot és a rockot is. Úgy teremtett színpadi látványt, hogy nem durrogtak a tűzijátékok, nem csaptak fel a lángcsóvák, és a füstgépet is csak óvatosan használták. Egyszerűen nem tudtuk levenni a szemünket azokról az örömöt és hálát sugárzó emberekről, akik a színpadon nekünk, nézőknek kitették a lelküket. A közönséggel együtt táncoltak, nevettek és ugráltak ezek a világhírű zenészek, és a megható pillanatokat, mint a búcsúzó Mankind című dalt is együtt élték át a veszprémi közönséggel a telihold fénye alatt.