Filmesekről készült portrékat, grafikákat láthatunk a révfülöpi kiállításon

Stekovics Gáspár és felesége, S. Horváth Ildikó 10 év – válogatás portrékból és grafikákból című tárlatát András Ferenc Kossuth-díjas filmrendező, a nemzet művésze nyitotta meg személyes emlékeit idézve. 
– A fotó és a film egy tőről fakad, nagyon szeretem a fotóművészetet és képzőművészetet. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán volt egy művészettörténet-tanárnő, Szőlősi Éva, akinek a stílusa, ízlésvilága nagy hatással volt ránk. 1956-ban az elsőévesek vizsgáján Sára Sándor operatőrhallgató bemutatta az év végi vizsgaanyagát fotókkal, amelyektől mindenki ledöbbent. Szőlősi azt mondta: Sándor, add nekem a szemedet! Képletesen, persze, hiszen a látásmódjára gondolt. Ez a kiállítás ezt a gondolatvilágot tükrözi számomra. Én is úgy érzem most, hogy nagyon elfogadnám fotós barátom képeit, látásmódját. Gratulálok neki és a feleségének a kiállításhoz. De hadd idézzem még egy emlékemet. A 80-as évek közepén előadást tartani mentem Tokióba a fiatal magyar filmesek és a régi magyar filmesek kapcsolatáról. Volt egy kis időm körülnézni az előadás előtt. Egy fotókiállítást találtam, ahol a képeken ott volt az összes magyar látnivaló a pulikutyától a Hortobágyon át a muskátliig az ablakban. Az egyik gyönyörű fotón Latinovits Zoltán és Ruttkai Éva állt. Ledöbbentem, elöntött a boldogság, szerettem volna, de nem tudtam megosztani valakivel az élményt, hogy ide került a hazámból annak a két embernek a képe, akit abban az időben talán a legjobban szerettem. Ma itt, most ezt az érzést meg tudom változtatni. A szeretteim vannak a fotókon. Stekovics Gáspár különös látásmódjával minden emberbe, arcba, portréba belelát, filozófiát, költészetet varázsol az arcokból. Az egész legnagyobb furcsasága, hogy felesége, Ildikó ezekből a portrékból még külön rézkarcokat készített, mintegy segítve Gáspár fotóit. Egy másik dimenziót fejt ki rajzaival, fantasztikus összességet teremtve – mondta András Ferenc.

A kiállítás augusztus 14-ig látogatható.