Kattarzis Irodalmi Divatszalon: „Ahogy élünk, azt hagyjuk örökül"

-Háború van! Nem nagyon lehet kifejezni mindazt, amit ez a szó jelent, és azért kell ezzel kezdenem az estet, mert úgy gondolom, mindannyiunknak fel kell fogni, hogy háború van, fogalmazott Zoób Kati divattervező, könnyeivel küszködve. Kiemelte, olyan háború van, amiért mi egyenként nem tettünk semmit, és valószínűleg nem sokat tudunk tenni azért, hogy elmúljon. Ugyanakkor nem tarthatunk olyan rendezvényt ma este, amikor ennek a szörnyű eseménynek a tükrében nem gondoljuk újra az értékeinket. Ajándéknak nevezte azt, hogy a Magyar Kultúra című folyóiratban állandó rovata van, és örömmel szólt arról is, hogy az utóbbi szám az örökséget helyezte középpontba, amelyről most egy esten is beszélhet. 

A művész célja az, hogy a divatnak is legyen kulturális tartalma, értelme, szépsége, öröksége. Záborszky Gábor festő, grafikus bemutatott alkotása apropóján a fekete színről azt mondta, hogy ez kulturális örökség, a divat egyik legfontosabb és legtöbbet jelentő tónusa. Az európai divatot főként bordó, bíbor, kék szín jellemezte az 1500-as évekig, amikor a spanyolok népszerűvé tették a feketét. Ez a szín jelent például eleganciát, távolságtartást, hitelességet, és ezt a tónust képviselik az esten bemutatott ruhák is a koruk, a mondanivalójuk, az örökség miatt. Zoób Kati büszkén, szeretettel mutatta meg 150 éves, fekete kendőjét, melyet nagyanyjának édesanyja viselt. Azt mondta, a családi ékszert elvesztette, de megkapta azt a képességet, hogy minden régi „rongynak” tud örülni. –Próbáljunk meg hinni az életben, feladataink fontosságában, ünnepeljük ma este az örökséget! –fogalmazott.

Szerinte nagyon jellemeznek bennünket a tárgyak, és sajnos belementünk abba, hogy a divat elkezdett minket irányítani, sugallva például, hogy legyünk elegánsak, formabontóak. Ugyanakkor az a lényeges, hogy milyenek vagyunk valójában, az erről szóló beszélgetésnek kitűnő helyszíne lehet az irodalmi szalon. Zoób Katti a magával hozott, csodás darabokról szeretetteljes gondolatokkal és nagy szakmai tudással beszélt, így a száz éves csipkével díszített ruháról, a gazdagon hímzett, régi ágytakaróból készült kaftánról, a kétszáz éves kínai népviseleti szoknyáról, ami egy sanghaji piacról származik, illetve arról, hogy a régi, különleges darabok tökéletes harmóniában állhatnak a modern anyagokkal. 

A kiállítás egyik különlegességét adta egy intarziás bőrdzseki, bemutatásakor kiderült, elkészítése különleges tudást, technikát igényelt. A mintája is egyedi, a koronázási palást egyik motívumát jeleníti meg. A művész beszélt különleges pályájáról is, így például a párizsi Bourbon-palotában tartott divatbemutatókról, amit szintén örökségnek tekint. Juhász Anna irodalmár aláhúzta, a múltról nem lehet úgy beszélni, hogy nincs üzenete a jelennek és a jövőnek. A múlt megismerése nélkül nincs jelen, a hagyomány és történeteink írják életünket. Költő édesapja révén nagyon szoros kapocs az életében az örökség, mely nélkül nincs élet. 

-De ez nem egy tárgy, hanem bármi, amit egész életünkben, a legnehezebb helyzetben is magunkkal tudunk vinni, ilyen lehet egy történet, egy tekintet, mondat vagy üzenet, mondta majd szeretett örökségei közül bemutatott és felolvasott egy tulipánnal díszített, kézzel írott verset, amit születésnapjára kapott édesapjától. Bonczidai Éva, a már említett magazin erdélyi származású főszerkesztője féltve őrzött családi öröksége a kendervászon törülköző, amit ma is használ. –Ahogy élünk, azt hagyjuk örökül, mondta. Kiss Ferenc műgyűjtő szenvedélye apropóján beszélt az örökségről, a régi, dedikált könyvekről, írókról, költőkről, művészekről, majd kedvenc darabjai közül Lesznai Anna író, illusztrátor egyik könyvét hozta el és méltatta.  Valker Viktor üzletember, Zoób Kati férje szerint nagyon fontosak a gének, szüleink, a velünk élők példája, akik formálják egyéniségünket, csiszolják a tehetségünket.

Kiss Ferencről azt mondta, a tehetség és szorgalom, amit örökölt, többet jelent bármilyen tárgynál, és ezeket soha nem lehet elveszíteni. A jelenlévők, akiknek jelezték, lehetőleg hozzanak el egy kedves, örökölt darabot, egyebek mellett régi, fekete kézmelegítőt, vert és horgolt csipkéket mutattak be, és büszkén beszéltek családi örökségeikről, terítőkről, egyéb darabokról. Utaltak rá, a különféle okokból elveszített, kedves darabokat felkutatják a régiségpiacon, illetve hasonlót vásárolnak, hogy ezzel is őrizzék szeretteik emlékét. A beszélgetésen Kiss Ferenc műgyűjtő kellemes zongoramuzsikával ajándékozta meg a jelenlévőket. Az est kulturális támogatója a Petőfi Kulturális Ügynökség volt.