2022.02.06. 14:00
A tavasz közeledte a természetfelettihez kapcsolódó szent időszak
A maszkos, alakoskodó téltemető szokások hasonlóak hazánkban, a Balkánon, a Földközi-tenger és az Alpok térségében, közös gyökerük messzire, egészen az ókorig vezet vissza – szögezte le Minorics Tünde néprajzkutató, akinek a mohácsi busójáráson készült fotóiból Ehhez mérem az egész évet címmel nyílt kiállítása a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóházban.
Minorics Tünde és a busókról készült képei
Forrás: Rimányi Zita/Napló
– Mióta világ a világ, létezik az emberek igénye az ünnepekre, hogy a végtelen időt megszakítsák, érezhessék, hogy közük van hozzá, felismerhessék, hogy a történelemben élnek. Úgy is szoktak fogalmazni, hogy Isten vigasztalásul adta nekünk a jeles napokat. A farsangi mulatozás azzal szintén összefügg, hogy eleink felfedezték, a természet meghal, majd feltámad. Ennek révén igyekeztek természetfeletti erőt kapni, ahhoz imádkozni, fohászkodni próbáltak. Már a Mithrász-kultuszban, a Római Birodalom egyik legnépszerűbb istenéhez kötődő hitben szerepel az elrabolt nap kiszabadítása. A tavasz közeledte a természetfelettihez kapcsolódó szent időszak, eleink küszöbnek tekintették, amin a rituális világba átléphetnek és ahol szólhatnak a természetfelettihez. Szent státuszt töltenek be ilyenkor a kitüntetettek. Abban, hogy szerepüknek, szertartásos cselekedetüknek megfelelően átváltozzanak, egy napra felfüggesszék az egyébként egyértelműt, segít a maszk. Csak ekkor és csak ők – ezt érezhetik. A busók erről úgy fogalmaztak, hogy ilyenkor bármit megtehetnek, a szabadság élménye járja át őket – mondta el az etnográfus.
Minorics Tünde szavai szerint a római korban sokféle vallást engedtek terjedni, azok elemei kicserélődtek és megfigyelhető e hagyományok keletről nyugat, délről észak felé vándorlása, áramlása kontinensünkön. Mohács jellegzetes, izgalmas példáját őrzi a régi szokásoknak. A téltemetés jegyében famaszk és birkabunda felöltése pásztorkodó népekre jellemző – jegyezte meg az egyetemi adjunktus és hozzátette: a sokácokhoz kötik a manapság turistavonzó látványosságot. Ám a környéken több hullámban, évszázadok alatt török elől menekülő keresztény népcsoportok telepedtek le itt, tizennégy horváthoz közeli nyelvjárást beszélnek. Mohács vonzerejét a Duna adja, emellett korán városiasodott a település, munkalehetőségeket adott. A letelepedetteknek külön városrészük van, nem kopott ki körükben a busójárás szokása, a közeli falvakban ők élesztették újra. A busó maszkírozott alakot jelent, arcát eltakaró jelmezest, akinek maszkja többnyire ijesztő, de úgynevezett csúnya és szép változata is van, amik a hideg évszak elűzése szolgálnak.
