A Kaláka tagjai tálcán kínálják a verseket

Mindezt Gryllus Dániel, az 1969-ben alapított, jelenlegi felállásában immár 1996 óta működő, kétszeres Kossuth-díjas zenekar vezetője mondta lapunknak a közelmúltban Szentkozmadombján, ahol szólóban lépett fel. Az interaktív jellegű, beszélgetős program emlékezetes pillanata volt, amikor a műsorvezető Karáth Anita kérdésére a közönség soraiból többen próbálták a Kaláka sikerének titkát megfejteni. E kis közjáték alapján kezdtünk a zenésszel arról beszélgetni, hogy a Kaláka valójában kortalan zenekar, hiszen immár több mint öt évtizede folyamatosan sikeres tudott maradni, miközben folyton újabb és újabb generációkat szólított meg. Gryllus Dániel szerint a Kalákának sosem volt kimondott célközönsége, talán ezért is tudott egyszerre hatni gyerekekre és felnőttekre.

– Amikor zenélni kezdtünk, semmi mást nem akartunk, csak őszintén kifejezni érzéseinket – folytatta Gryllus Dániel. – A közönségünket eleinte a saját generációnk adta, azok, akikkel együtt ültünk a gimnázium padjaiban, majd az egyetemi előadótermekben. A szervezők voltak azok, akik egy idő után kifejezetten azzal a kéréssel fordultak hozzánk, hogy állítsunk össze külön koncertrepertoárt gyerekeknek, amivel be tudjuk őket vonzani a színháztermekbe. Így választódott szét önálló műsorrá az a blokk, amiben sok más dal mellett helyet kapott Tamkó Sirató Károlytól a Tengerecki Pál, ami valójában nem is gyermekvers, Weöres Sándortól a Bóbita vagy Móra Ferenctől A cinege cipője.

A Kaláka ugyanis versmegzenésítéssel lépett ki a színpadra. Erősségét pedig az adta, hogy mindig megtalálták azt a zenei eszközt, amivel fel tudták erősíteni a versek mondanivalóját. Ezt a sajátosságot fogalmazta meg sok-sok évvel ezelőtt az együttes tagjaival barátságot ápoló Kányádi Sándor oly módon, hogy a zenekar tagjai tálcát tesznek a versek alá.

– A Kaláka dalai a hangzásviláguk alapján ismerhetők fel, leginkább arról, hogy mi négyen énekeljük ezeket a megzenésített verseket – folytatta Gryllus Dániel. – Ha zeneileg tekintünk rá, megtalálható benne minden, amihez kedvünk volt vagy van. A rock and roll stílusjegyek éppúgy, mint a távol-keleti meditatív muzsika vagy éppen a délszláv népzene. Amit viszont minden esetben nagyon komolyan veszünk, az a prozódia. A versnek önmagában is van egy lüktetése, a zene nem lehet ezzel ellentétes irányú, és a mondatívnek is a helyére kell kerülnie. A magyar nyelv jellegzetességei, a hosszú és a rövid magánhangzók, a név- elők használata miatt egy zenész számára ez egyáltalán nem könnyű feladat, de mindig igyekeztünk a vers saját ritmusát megtartani.

A Kaláka vezetője beszélt arról is, hogy a több mint ötven év alatt tízezret meghaladó számú koncerten vannak túl, s lemezek garmadáját jelentették meg, köztük olyan együttműködéseket is, amellyel mások számára is utat mutattak. Készítettek gyermeklemezeket, tematikus József Attila-, Kosztolányi-, Weöres Sándor-, Villon- vagy Kányádi-albumokat. Dolgozhatott együtt színészekkel, énekesekkel, készített zsoltáros albumot, vagyis ma már nincs hiányérzete. A tenni akarás érzése mégis folyamatosan ott motoszkál benne, hajtja előre.

– Amikor szóba kerül, hogy milyen vágyaim, milyen terveim vannak, általában azt szoktam rá válaszolni, hogy már nem nagyon akarok mindenképpen produkálni, holott valójában annyi mindent el lehetne még zenélni – mosolyodik el. – Most hirtelen az jutott eszembe, hogy van egy közös dalciklusunk Lackfi Jánossal, az például még nem jelent meg lemezen. Vagy ott volt a közelmúltban az a Kosztolányi-est, amit Máté Gáborral közösen mutatott be a Kaláka, azt is jó volna megörökíteni.

Amikor szóba hozzuk leg­ismertebb zalai projektjét, a magyarföldi Fatemplom Fesztivált, egy pillanatra gondolkodóba esik. Mint mondja: nem titok, hogy a Covid-járvány megakasztotta a sikeresnek indult sorozatot. 2020-ban egynaposra kellett összesűríteniük az amúgy három napra tervezett programot, tavaly pedig csak oltási, védettségi igazolvánnyal engedhették be azokat az embereket, akik ilyen körülmények között egyáltalán el mertek menni a fesztiválra. Így, bár lélekben nyereséges volt a rendezvény, anyagilag veszteséget termelt. Aztán felderül az arca, s rávágja: persze hogy lesz idén is Fatemplom Fesztivál, hiszen nem bírja megállni, hogy ne legyen. Olyan hangulatos helyszínt találtak Magyarföldön, hogy már csak amiatt sem maradhat abba ez a történet…