Titkos pénzverde működött a végvári hétköznapokban

Mit ettek eleink? Milyen volt a szépségápolás a középkorban? Miben főztek a végvári katonák, s milyen szenvedélyeknek hódoltak? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatnak a látogatók idén Várpalotán, ahol megismerkedhetnek egy titkos középkori pénzverdével is, mondta el lapunknak Oláh Tibor várkapitány, aki a hős várvédő, Thury György bőrébe bújva vezeti körbe a csoportokat a város szépen felújított várában. 
– A régészek a leglátványosabb leleteket a vár délkeleti szegletén található őrtoronyban találták, amely a kitartó ágyútűz és az ostrom során keletkezett tűzvész miatt beomlott. Az ott szolgáló katonák kimenekültek, a mennyezet leszakadt a födémgerendák elégése után, a vár új gazdái pedig nem javították ki ezt a tornyot, hanem inkább felhasználták a köveket egyéb erősítésekre. Ami akkor szomorú valóság volt, az ma a régészeknek aranybánya, hiszen az őrtoronyban így szinte tobzódtak a leletekben. Lakatok, kulcs, balta, vasláncok, kalapács, olló, korsó, fazekak, kancsó volt a „zsákmány”, és segítségükkel könnyen el tudjuk képzelni a harcosok mindennapjait – meséli a várkapitány, majd tovább is vezet minket a rondellához, magyar nevén kerek bástyához. 
– Az ilyenek mindig a várfal oldalából kiugróak voltak, és a tűzfegyverek elterjedésével egyre fontosabb szerepet játszottak a középkor harcművészetében. Várpalotán is több egymás követő szakaszban nagy méretű külső védműveket alakítottak ki, megemelték a védők létszámát, ágyúkat, egyéb tűzfegyvereket hozattak – jegyzi meg Oláh Tibor, aki elárulta, a rondellában talált korsók, főzőedények és sütőharangok, valamint a konyhából kikerült csontok, halszálkák és az elszenesedett gabonamaradványok az egykori ételekről, a korabeli gasztronómiáról mesélnek. 
Zárásként a várkapitány még hozzáteszi, a leletek között különleges rézpénzeket is találtak, amelyek érdekessége, hogy Újlaki Miklós, aki a Dunántúl legnagyobb hatalmú főura volt, az 1440-es évek elején illegális pénzverdét is üzemeltetett a palotai várban.