Alkotóművészeti tábor a magas-bakonyi településen

Harmadszor tartottak művészeti tábort Cseszneken Papp Norbert festőművész vezetésével. A közös alkotást meditálás, túrázás, beszélgetés, tapasztalatcsere, önismereti gyakorlatok is kiegészítették, és a résztvevők egymást inspirálták, amikor együttrajzoltak, festettek.

"Nem nevezhetjük klasszikus művésztelepnek ezt az összejövetelt, mert a résztvevők más-más szinten tartanak az alkotóművészetben, annak más-más szerep jut életükben. A közös bennük, hogy szeretnek alkotni"- fogalmazott Papp Norbert, cseszneki művész. Az egyik napon a zöld és a kék, egy másikon az ősz vöröses és föld színeit használták. Azokból készített a program vezetője hátteret, foltokat egy-egy papírlapra, és a táborozók gondolták tovább az alapokat, fejezték be a műveket, aszerint, milyen formákat láttak bele. Waldmann Boglárkának a szakmájához is kötődik a művészet, tetoválóként dolgozik, és már kiállítást is rendeztek rajzaiból. „Amióta az eszemet tudom, alkotok, szobrászattal is foglalkoztam. Mély kapcsolat köt a képzőművészethez, és a megszokott környezetből, a megszokott módszerekből, a komfortzónámból való kimozdulás jót tesz az alkotófolyamatnak, látszik a képeimen. Eddig épp ez hiányzott a további fejlődésemhez, az újabb technikák megismerése és a műhelymunka” - mondta el, Cseszneken mindkettőre volt alkalma. 

UV-fény alatt megjelenő árnyalatokkal, világító vonalakkal is dolgozhatott, és kipróbálhatta a homokanimációt, miközben zene inspirálta. 

„A természet megnyitja az emberben a kreatív csatornákat, amik a városban lakva olykor elakadnak. Jót tesz a zöldbe kiszabadulás, nekem a hazaérkezés élményét adja. Cseszneken kirándulva úgy éreztem magam, mintha mindig is itt éltem volna”- állítja Büss Zsuzsa. Azt vallja, hogy ha egymásban és magunk körül a szépet és a jót vesszük észre, az visszahat ránk.

„A tábortűz, a meghitt beszélgetés őszintébbé teszi az alkotót is, új energiákat mozgat meg benne. Könnyebben öszszerakja ilyenkor képein, ami előjön benne, érzés, gondolat. Többen ebben gyakorlottak művészként, én e téren szeretnék fejlődni. Cseszneken gyógyító energiákat is átélhettem. Ez persze nem meglepő, a művészetterápia nem új fogalom. Ha a színekre, a formákra jobban figyelünk a hétköznapokban is, más dimenziókba kerülhet életünk, a lelkünk jobban megmutatja magát, és azt akár alkotásban is kifejezhetjük” –sorolta az alkotó. 

Buda Beatrix azért jelentkezett az alkotótáborba, mert korábban sokféle technikát kipróbált, de jobbára híres műveket másolt le vagy fotókat, tárgyakat, állatokat mintául véve jelenítette meg a látottakat a képein. Szeretett volna szintet lépni. Olyasmit is vászonra, papírra vetni, ami a valóságban nem létezik, amit még nem látott,csak a fejében formálódott meg elképzelésként. Cseszneken ebből a szempontból számára megtört a jég: társai, a táborvezető művész hatására sikerült vágyát valóra váltania, tündérek, manók is előbújtak fantáziavilágából.