Márfi Gyula nyugalmazott érsekkel beszélgettünk

Érsek úr említette, hogy kórházban volt. Hogy érzi most magát?

– Júliusban a balatonfüredi szívkórházban egy koszorú­ér-tágítást hajtottak végre, mondhatni, az utolsó pillanatban. Ezután állandóan ingadozott a vérnyomásom, nem tudtam mozogni, annyira szédültem, de sikerült gyógyszerrel megoldani. A fizikai terhelést nem bírom, azonnal jelentkezik mellkasi panasz, légszomj. Ám szellemi munkát tudok végezni, ez nagyon lényeges. Az öregség jeleit én is érzem, feledékeny vagyok.

Két éve ment nyugdíjba, mivel telt az elmúlt időszak? Tudom, hogy többször hívták önt misézni, bérmálni, elő­adást tartani.

– Tíz-tizenkét helyen bérmáltam, Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében is jártam. Miséztem, előadásokat tartottam, Európa jövőjével kap­csolatban mondtam el gon­dolataimat, búcsúi ünnepségeken vettem részt, könyvet írtam. Pénteken például Mátra­verebély-Szentkút­ra me­gyek, a hétvégén a magyar máltai lovagoknak vezetek majd kétnapos lelkigyakorlatot. Több a program, mint korábban, a tavaly elmaradtak mind most valósulnak meg. Az elmúlt két esztendőben kétszer költöztem. A palotából a papi otthonba, onnan pedig ide, a székesegyházi főplébániára. Ebben a korban ez is megterhelést jelent. Költözni senki sem szeret.

Említette a könyvét, Jegyzetek az iszlámról címmel foglalta össze gondolatait, korábban több előadást tartott a témában. Mikor kezdett érdeklődni az iszlám vallás iránt?

– Kispap koromban a teológián a világ nagy vallásairól szinte semmit sem tanultunk. Ezért volt egy hiányérzetem. Szombathelyen püspöki titkár, irodaigazgató koromban elkezdtem foglalkozni a világ nagy vallásaival (hinduizmus, buddhizmus, sintó, kínai vallások, iszlamizmus). A tanulmányok eredménye az lett, hogy megszerettem a más vallások híveit. Szívembe zártam őket, miközben meggyőződtem róla, hogy a mi vallásunk tökéletesebb. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy mi is tökéletesek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Ők jobban megtartják a vallásuk előírásait, mint mi a magunkét. Korábban az Alapvető hittan című könyvemben is több oldalt szenteltem a kereszténység és a nem kereszténység kapcsolatának. Egy liberális újságíró egyszer azt mondta rólam, hogy „szellemi magánzárka foglya vagyok”. Én igyekszem naponta olvasni az újságot, megnézni a híradót. Nem akarok bezárulni, próbálom megőrizni a nyitottságot, ami szükséges ahhoz, hogy az ember a prédikációban naprakész legyen. A változatlan, örök tanítást úgy kell előadni, hogy az a mai napon is aktuá­lis legyen. Nyitott vagyok, mindig érdekeltek a világ nagy vallásai, a kereszténységen belül a különböző felekezetek is. Párizsban a katolikus egyetemen tanultam, az ökumenikus tanszéken diplomáztam.

Az iszlám vallás iránti érdeklődését a migráció 2015-ös indulása erősítette fel?

– Kezembe kerültek Bill Warner könyvei, ez is adta az ötletet, a magam szempontjai szerint foglaltam össze az olvasmányaimat. Bill Warner a kereszténységgel azonban nem foglalkozik, én a könyvem első részében összehasonlítom az iszlámot és a kereszténységet. Allahot és Istent, Mohamedet és Jézust, a Koránt és a Bibliát, a muszlim erkölcsöt a keresztény erkölccsel. A célom elsősorban az összehasonlítás, nem az ítéletalkotás. Bill Warner kiadványait annyiban akarom követni, hogy az információkat nem szakértőktől szerzem, hanem az iszlám alapműveiből: a Koránból, a szunnákból és az úgynevezett saría törvényből. Ezeket a muszlimok mind elfogadják. Nem célunk, hogy bárkiben muszlimellenes érzést keltsünk. Én semmiféle haragot vagy ellenérzést nem táplálok a lelkemben. Nem minősítem a muszlim embereket, csak leírom a magatartásukat és azt, hogy mi olvasható az iratokban. El kell mondani, hogy számos cselekedetet (rab­szolga-­kereskedelem, erőszak alkalmazása, poligám életvitel, nők megalázása) elkövetnek a muszlimok és a keresztények is, csak míg a keresztény emberek számára ezek bűnök, a muszlimok számára nem. Más a szemlélet.

A más szemléletet, más kultúrát meg lehet változtatni? Lehet integrálni a muszli­mokat?

– A muszlimok többsége nem fog integrálódni a mi társadalmainkba. Emberileg nincs rá esély. Imádkozni tudunk értük, de nem tudjuk megváltoztatni őket.

A könyvvel kapcsolatban sok visszajelzést kapott.

– Felelős pozícióban lévő emberek, politikusok is elismeréssel szóltak róla. A könyv még nincs forgalomban, de úgy tudom, 725 példány már elfogyott, megrendelés alapján. Az Utas és Holdvilág Antikváriumban lehet majd hozzájutni.

A könyv írásáért kapta a nyáron a Szellemi Honvédő díjat is?

– Amikor ezt a díjat oda­ítélték, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) még nem tudott az én könyvemről. Valószínűleg voltak olyan megnyilatkozásaim, amelyek a CÖF szerint hazafias, honvédő cselekedetnek minősülnek. Egyrészt az iszlámról szóló előadások, másrészt az ultraliberális szemlélet elleni felszólalások. Az ultraliberális erkölcsnek általam elmondott kritikája is az ország jövőjét szolgálja, az ország megmaradását segíti. Aki a családot védi, az védi az országot is. Éppen ezért a gyermekvédelmi törvényt nagyon fontosnak és támogatandónak tartom, megfelel a keresztény erkölcsöknek. Az, hogy a gyermekeinknek már óvodában hirdessék a gender­ideológiát, az ország erkölcsi és demográfiai leépüléséhez vezet. Az erkölcsi légüres tér magával hozza a demográfiai légüres teret is.

Ön nagyon követi a mai közéletet.

– Próbálom. Az örök igét aktuális körülmények között kell hirdetni. Ezért szoktam például a prédikációkban Ady-­verseket és népszerű dalokat idézni. Egy időben nagyon sok dalszöveget gyűjtöttem össze. Máté Péter, Soltész Rezső, az Omega együttes dalait, Adamis Anna szövegeit nagyon jónak találtam. A legújabb slágerekben már nem vagyok otthon.

Milyennek látja ma a világ és az egyház helyzetét?

– Az egyházban súlyos probléma a papi utánpótláshiány. Ugyanakkor vannak pozitív jelek, a legörömtelibb a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Az egészségi problémáim miatt ugyan nem tudtam ott lenni, de a tévében figyelemmel kísértem. Nagyon boldog voltam, amikor láttam a lelkes, fegyelmezett tömeget, számomra ez kellemes meglepetés volt. Szombaton este a körmeneten, vasárnap a pápai misén rengetegen vettek részt, nagyon fegyelmezetten és ájtatosan viselkedtek. Lenyűgöző volt, ahogyan az egyház, a hívek a pápát fogadták. Megmutatkozott az is, hogy a magyar egyház nem bezárkózó. Ez nagyon biztató és örvendetes.

Nagyon fontos a hálaadás és a bizalomteljes kérés az egyházunkért, hazánkért, egész Európánkért. Magyarországon a világi vezetők egyházainkkal kapcsolatos viselkedése, megnyilvánulásai pozitívak. Nem szabad feladnunk a reményt. Jelenleg ugyan még egy dekadens korszakban élünk, de bíznunk kell benne, hogy eljön majd újra egy emelkedő kor, amikor újra születnek szentek Európában. Bíznunk kell, imádkoznunk, nem szabad feladni a reményt.