Örömet lelnek a felkészülésben, örömet szereznek közönségüknek a szeniorok

– Friss nyugdíjasként léptem be nemrégiben a helyi nyugdíjasklubba, és nagyon jól érzem magam a társaim között. Összetartó közösségben lehetek, számos programhoz csatlakozhatok. Hosszan sorolhatnám, mennyi helyen voltunk már együtt. Persze a családtagjaimmal el szoktunk menni kirándulni, részt veszünk kulturális eseményeken, de a férjem még munkába jár, és nekem jólesik, hogy a szabadidőmben a kortársaimmal is lehetek. Hasonló mindannyiunk érzésvilága, az érdeklődési körünk, hiszen falusiak vagyunk, egy vidéken élünk. Süteményrecepteket cserélünk, a kedvenc filmjeinket együtt nézzük meg, és az is előfordul, hogy csak úgy, a kedvünkre verseket olvasunk fel egymásnak. Átmelegíti a szívemet, ha arra gondolok, számíthatok rájuk – mondta Farkas Lászlóné, a dudari életmódklub tagja.

A falubeli idősekkel együtt házigazdaként ő is finomságokkal várta a más településekről érkező fellépőket.

Vidám rendelői jelenet

A több mint húsz éve működő ajkai Lila Akác Nyugdíjasklub is képviseltette magát a dudari találkozón. Ramasz Lászlóné elmondta, hogy folyamatosan gyarapodik tagságuk új belépőkkel, számos rendezvényen részt vesznek, együtt túráznak, tánccsoportjuk, énekkaruk is van. Azért járnak sokan a közösségükbe, mert jól érzik magukat, ha egymással megoszthatják gondolataikat, ha kimozdulhatnak otthonról.

Abban is segítik a friss nyugdíjasok az idősebbeket, hogy az internet, a számítógép nyújtotta előnyöket kihasználhassák. Zömük ért is a digitális eszközök használatához, csak hat-hét hozzájuk tartozó nyugdíjasnak nincs saját profilja a nagyobb webes közösségi oldalak valamelyikén. Dudaron Az orvos és a Mári néni című jelenetet adta elő az ajkai klubba járó Rácz Lászlóné és Nagy Béláné. A humoros előadás szövegét maguk írták meg.

Mozgás és emlékidézés

Bodnár Istvánné a veszprémi Bónusz Nyugdíjasklubot vezeti, amely mintegy száz tagot számlál, irodalmi színpadot, színjátszó és tánccsoportokat is működtet. Közülük csaknem ötvenen érkeztek Dudarra az együtt töltött délutánra. Pólójukon egy életfa látszott.

Közösségükben szalontánco­lásra, szenior örömtáncra, countryfigurák, koreográfiák és különböző népek táncainak megtanulására is alkalmat biztosítanak. A szeniortalálkozón Csajkovszkij és Strauss muzsikájára keringőt, aztán tangót, sőt magyar, zsidó és német tánclépéseket is bemutattak tagjaik. Bodnárné úgy véli, a mozgás, az emlékidézés az idősek lelkiállapotának jót tesz, védi őket a megbetegedésektől. Magda Balázs vezeti az egyik tánccsoportjukat, aki már fiatalkora óta néptáncol. Szerinte nem nehezebb az idő- seknek megtanítani a külön- féle alaplépéseket, mint a fiataloknak, ha van kedvük hoz- zá, hogy elsajátítsák azokat. Többnyire van. A gyakorlottabbak segítik a kezdőket. Nem is a profizmus a lényeg –hangsúlyozta az egyik táncos, Legény Miklós –, ugyanis bárki bakizhat. Az a fontos, hogy élvezzék az érzelmeknek, a szeretetnek, a kapcsolatápolásnak ezt a kifejezési módját.

Körben összefogódzva

Karvner Kelemenné 82 esztendősen állt be nyugdíjastársai közé, hogy sárközi karikázót mutassanak be a színpadon. A veszprémi Őszidő Nyug­díjasklub tagja. Többféle tánc is szerepel repertoárjukban, és viseletük illeszkedik az épp előadott hagyományokhoz.

Az asszony azt emelte ki, hogy miközben kört formálnak a hölgyek, összekapaszkodva énekelnek, az ősi szimbólum ereje is növeli produkciójuk hatását. Mindig azt remélik, hogy legalább annyi örömet szereznek közönségüknek, mint amennyit nekik jelent a felkészülés egy-egy fellépésre.