Emlékpadok és cédrusfa őrzi az eltávozottak emlékét Zircen

– Mi megtaláltuk őket, 900 km távolságra. Mindig tiszta, őszinte szeretettel fogadtak bennünket Erdővidéken. Egyesületünk tagjaival 2008 óta évente mentünk testvérvárosunk, Barót környékére turistajelzéseket festeni. Palika kapuja mindig nyitva állt előttünk, Szabi velünk járta az erdőt, nem volt fa, fű, melynek nevét nem tudta, futó hegyi patak, melynek forrását nem ismerte, borvíz kút, melynek gyógyhatására fel nem hívta figyelmünket – emlékezett Sztana Éva.

U

jvári Ivett fájdalmasan szép megemlékezésében felvillantotta a közös élményeket Benedek Pálról, elmondva, sok emberi szívet megnyitott, aki kapujukon betért.

– Tízéves voltam, mikor először náluk jártam, akkor ölembe hullott a magyar történelem egész kincsestára. Mindent megszervezett, megoldott, aludtunk a szabad ég alatt, vitt medve lesre, lovagolni, tehenet fejni. Az esküvőnkre diófából faragtatott hordót, a kislányunknak népviseletet hozott – idézte Ivett.

Benedek Pál a Barátság parkban segített a Baróttól ajándékba kapott székelykapu felállításában, a testvérvárosi kapcsolat aktív alakítója és őrzője volt. Benedek Szabolcsra Waller Szilvia emlékezett.

– Eszembe jutnak azok a pillanatok, mikor Szabi önfeledten kacag, ízes székely beszéde hangosan száll, felpattan a lovas szekérre, kisfiát terelgeti, szivarra gyújt, flekkent süt, vagy az esőben pityóka tokányt főz bográcsban. Ő vezetett minket Erdővidék ösvényein, ő volt az, aki mindenki szívéhez megtalálta az odavezető utat. Határtalan volt a tudása az erdőről, a vadakról, ismerte a természet minden rezdülését. Többször járt Zircen, úgy érezte, mintha otthon lenne, hazajött volna – mesélte Szilvia.

Benedek Szabolcs a bakonyi kisvárosban tette le állampolgári esküjét. Édesanyja jelen volt most a megemlékezésen, Pál családja pedig levélben köszöntötte az egyesületi tagokat, szólva a közös élményekről, a köztük szövődött barátságról. A parkban mindkettejük emlékére egy-egy padot állítottak, melyet Jámbor Antal készített, Mánya János bánffyhunyadi születésű zirci fafaragó művész díszítette faragásával és a Gyurkó testvérek állították fel, mindenki önzetlenül, anyagi térítés nélkül végezte a munkát.

A padok előtti kis árnyas tisztáson az ugyancsak most elkészült emléktábla mellett egy, a kárpátaljai testvérvárosból, Dercenből ajándékba kapott kis cédrusfa tiszteleg a két erdélyi barát emléke előtt. Sztana Éva, Roosevelt Eleanor gondolatát idézte, „sok ember kisétál az életedből, de csak az igazi barátok hagynak lábnyomot a szívedben”. Erdélyi barátaik pótolhatatlan lábnyomot hagytak. Dékány Árpád Sixtus ciszterci atya, személyes élményeit említve a székely emberek lelkületéről, barátságáról, megáldotta a padokat, az emléktáblát. Az emlékező estet Ujvári Miklós és Ujvári Lehel muzsikája, éneke, valamint a közös fotókból rögtönzött bemutató tette még meghittebbé.